sajátos életereje, amely valahogy összefüggött zsigereinek hidegségével. Magasabb,
sápadtabb és csontosabb volt, mint amikor elment, s már kiütköztek rajta a nosztalgia elleni
küzdelem első tünetei. „Istenem - gondolta magában Ursula rémülten. - Most olyan embernek
látszik, aki mindenre képes.“ Olyan is volt. Az Amarantának hozott azték kendőben, az ebéd
alatti visszaemlékezésekben, a szórakoztató anekdotákban, amelyeket elmesélt, régi
kedélyének parazsa is alig pislákolt. Mihelyt a halottakat parancsa szerint eltemették a
tömegsírba, utasította Roque Carnicero ezredest a hadbírósági ítéletek meggyorsítására, maga
pedig fáradságot nem kímélve nekilátott a radikális reformok bevezetésének, hogy a
konzervatív rendszer romba dőlt épületéből kő kövön ne maradjon. - Meg kell előznünk a
pártpolitikusokat - mondta tanácsadóinak. - Mire ráébrednek a valóságra, kész tények előtt
állnak. - Ekkor határozta el azt is, hogy száz évre visszamenően felülvizsgálja a földek
tulajdonjogát, s így fedezte fel a bátyja, José Arcadio törvényesített garázdálkodását. A
telekkönyvi bejegyzéseket egy tollvonással áthúzta. Utolsó udvariassági fellobbanásában egy
órára félbeszakította a tennivalóit, és elment Rebecához, hogy döntéséről tájékoztassa.
A magányos özvegy, akivel valaha megosztotta elfojtott szerelmeinek titkát, és aki a
makacsságával megmentette az életét, most mintha a múlt kísértete lett volna a félhomályos
házban. Csuklóig zárt, fekete ruhát viselt, szíve elhamvadt, s alig fogott fel valamit a háború
zajaiból. Aureliano Buendía ezredesnek úgy rémlett, mintha Rebeca bőrén átvilágítanának a
foszforeszkáló csontok, s mintha lidércfény venné körül, ahogy fel-alá jár az áporodott
levegőjű szobákban, ahol még mindig érződött az enyhe lőporszag. Igyekezett rávenni
Rebecát, hogy enyhítsen szigorú gyászán, szellőztesse ki a házat, és bocsássa meg a világnak
José Arcadio halálát. De Rebeca túl volt már minden földi hiúságon. Miután a föld ízében,
Pietro Crespi illatos leveleiben s férje viharos ágyában hasztalan kereste a békét, végre rátalált
ebben a házban, ahol a kíméletlen szellemidézéstől testet öltöttek az emlékek, s mint emberi
lények járkáltak a lezárt szobákban. Hátradőlve a nádfonatú hintaszékben, úgy bámult
Aureliano Buendía ezredesre, mintha kettőjük közül ő látszana a múlt kísértetének, s egy
cseppnyi felindulást sem érzett arra a hírre, hogy a José Arcadio által kisajátított földeket
visszaadják eredeti tulajdonosaiknak.
- Minden úgy lesz, Aureliano, ahogy akarod - sóhajtotta. - Mindig is gondoltam, és most itt
a bizonyság, hogy elfajzottál a családból.
A telekkönyv felülvizsgálatával egyidőben Gerineldo Márquez ezredes elnökletével
összeült a statáriális bíróság, és golyó általi halálra ítélte a reguláris hadsereg összes tisztjét,
akit a forradalmárok foglyul ejtettek. Utolsónak José Raquel Moncada tábornok jelent meg a
hadbíróság előtt. Ursula közbelépett. - Soha nem volt ilyen jó elöljárónk Macondóban -
mondta Aureliano Buendía ezredesnek. - S hogy milyen arany szíve van, és mennyire szeret
minket, azt nem is kell mondanom, hisz te tudod a legjobban. - Aureliano Buendía ezredes
rosszallóan nézett rá. - Nem ragadhatom magamhoz az ítélkezés jogát - felelte. - Ha anyámnak van valami
mondanivalója, menjen a hadbírósághoz.
Ursula nemcsak hogy elment, de magával vitte tanúnak minden macondói forradalmár tiszt
anyját is. A falualapító öregasszonyok, kik közül jó néhányan részt vettek a vakmerő sierrai
átkelésben, egymás után magasztalták Moncada tábornok erényeit. Ursula zárta le a sort.
Gyászának méltósága, nevének súlya s a meggyőző hév, amely szavaiból áradt, egy pillanatra
megbillentette az igazságszolgáltatás egyensúlyát. - Maguk nagyon komolyan veszik ezt a
szörnyű játékot, és jól teszik, mert ez a kötelességük - mondta a hadbíráknak. - De ne
feledjék, hogy amíg az Isten éltet, mi továbbra is anyák maradunk, és akármilyen nagy
forradalmárok az urak, jogunk van rá, hogy lehúzzuk a nadrágjukat, és jól elverjük a
feneküket, ha tiszteletlenül viselkednek. - Ursula szavai még ott visszhangzottak a
kaszárnyává átalakított iskola falai között, amikor a hadbíróság visszavonult tanácskozni. José
Raquel Moncada tábornokot éjfélkor halálra ítélték. Aureliano Buendía ezredes Ursula heves