A Tanú 1952-ben kiáltványt írt az amerikai liberális útitársakról és árulásukról, ami
felbátorította a Szovjetuniót. Hasonló látásmód motiválta James Burnhamet, a háború utáni
konzervatív külpolitikai gondolkodás legkiemelkedőbb alakját.
A Nyugat öngyilkossága című 1964-es könyvében az amerikai külpolitikai berendezkedést
sznobista hűtlenségért és „inkább internacionalista és egyetemes, mint helyi vagy nemzeti
elvek” fenntartásáért hibáztatta.
Burnham olyan külpolitikát szorgalmazott, amely „a családra, a közösségre, az
egyházra, az országra és - a legtávolabbi ponton - a civilizációra épül - nem a
civilizációra általában, hanem erre a történelmileg sajátos civilizációra, amelynek
én is tagja vagyok”.Trumpot, Putyint és Hszi-t ábrázoló műalkotás egy művészeti galériában a Krímben,
Ukrajna, 2025. február 20.
Burnham egyik szellemi utódja egy Pat Buchanan nevű fiatal újságíró volt. Buchanan
támogatta Barry Goldwatert az 1964-es elnökválasztáson, Richard Nixon elnök segítője volt,
és 1992-ben félelmetes kihívást intézett a hivatalban lévő republikánus elnök, George H. W.
Bush ellen.
Buchanan az, akinek az elképzelései a legpontosabban előrevetítik
a Trump-korszakot.
Buchanan 2002-ben publikálta A Nyugat halála című könyvét, amelyben megállapította,
hogy „a szegény fehérek jobbra mozdulnak” és azt állította, hogy „a globális kapitalista
és az igazi konzervatív Káin és Ábel”.