kitűztünk magunk elé, és minden ellenünk szól, bárha minden
erőnket latba vetettük is, úgy tűnik nem fog sikerülni, és kudarcot
vallunk, ilyenkor egy megfoghatatlan, mégis hegyeket mozgató erő
átlendíthet az akadályokon. A jövőből kapunk elegendő erőt, energiát
leküzdeni mindaz, mi a jelenünk és a majdani célunk közé áll. Ez az
erő pedig a hit, mely hegyeket mozgat, és olyankor is erőt ad, amikor
már azt hisszük minden maradék energiánk elfogyott. Mert a hittel a
lehetséges jövők közül kiválasztunk egyet, és ha valóban erősen
hiszünk benne, a jövő valósítja meg önmagát általunk, mert valósnak,
kézzelfoghatónak képzeljük el, és nem ködös, megfoghatatlan
lehetőségnek. De csak akkor sikerülhet a kölcsön energiával
megvalósítani az áhított jövőt, ha a jelenben mindent megtettünk,
amit csak lehetőségeink engedtek, és az idő is megfelelő, hogy az be
is következzen. Tehát nem elég csupán hinni, vagy imádkozni, hogy
elérjünk egy célt. Mint a két vizsgázó, hívődiák példájában: vizsga
után megkérdezte barátját az egyik diák, hogy sikerült neki, mire ő
azt felelte, hogy kitűnőre. Visszakérdezett, mire barátja azt mondta,
hogy neki elégtelen lett. És hogy nem érti, hogyan lehet ez, hiszen egy
hete volt mindkettőjüknek a felkészülésre, és ő egy hétig imádkozott
reggeltől estig, hogy sikerüljön a vizsga. Mire a másik így felelt: ”Na,
látod, pont ezért nem sikerült. Én egy hétig keményen tanultam
reggeltől estig, hogy sikerüljön!”
Még egy tényező fontos szerepet játszik ebben a teóriában: az idő. Ez
az, amit sokan kihagynak a „számításból” és sürgetik, siettetik az időt
- türelmetlenek. Minden akkor következik be, amikor be kell
következnie, de hogy MI az a minden, azt dönthetjük el mi magunk
tetteinkkel, elhatározásainkkal és elszántságunkkal.