Részecske, vagy hullám, vagy mi is ez tulajdonképpen?
lőzőleg már említésre került az elektron kapcsán, hogy az,
rejtélyes módon hol anyagi részecske, hol pedig hullám
természetű. Erre pedig, ahogy írtam, a máig legjobb bizonyíték
a kettős rés kísérlet. Amíg a két kaput el nem éri az elektron, vagy
akár a foton, meghatározható a helyzete, vagy sebessége. Amikor
azonban eléri azt, olybá tűnik, egyszerre halad át mindkét résen. Azaz
egy időben láthatjuk a részecske mindkét lehetséges jövőjét, amint
azokban átlépik a két rést, s teszik ezt hullámként. Sőt, amikor
úgymond nem figyeljük meg konkrétan az egyes elektronokat, akkor
hullám természetet „vesznek fel”, és hullámként viselkednek, ám
amikor a figyelem középpontjába kerülnek, egyszer csak
részecskeként kezdenek viselkedni.
De ha a részecskék tudnak hullám módra viselkedni, és egyszerre
több lehetséges jövőt is megvalósítani, akkor mi, emberek, akik
ezekből a részecskékből állunk, vajon szintén átélhetünk különböző,
lehetséges jövőket?
Azon elektronok, melyek a kísérletek során átjutottak az egyébként
áthatolhatatlan akadályon, avagy a protonok, melyek az elégtelen
hőmérséklet/sebesség ellenére is legyőzték az elektromos gátat (a
második legerősebb erő az Univerzumban!), a jövőből vettek
„kölcsön” energiát, hogy legyőzzék az elektromos gátat, majd pedig
„visszaadják” a kölcsönt, amit kaptak, és így az egyensúly helyreáll.
Ezt pedig nem más teszi lehetővé, mint a mindent körülvevő vákuum.
Ugyanis az egyáltalán nem üres, mint ahogy azt korábban hittük. A
vákuumnak van egy alapvető energiaszintje, és ebből
másodpercenként részecskék és antirészecskék milliói jönnek létre,
melyek ki is oltják egymást, visszaszolgáltatva az energiát, melyből
születtek.
Úgy gondolom, ez a mindennapi életben is megvalósul. Amikor
nagyon küzdünk valamiért, amit el szeretnénk érni, egy célért, melyet