rengeteg kellemetlen égi randevútól mentette meg Földünket, vagy
ha túlságosan közel merészkednek a Naphoz, akkor csillagunkba
ütközve ér véget pályafutásuk. Vannak azonban olyanok, melyek
stabil ellipszis pályára állnak a Nap körül, és időről időre
visszalátogatnak hozzánk.
Az üstökösmag mérete száz métertől negyven km méretig terjed,
körülbelül, ahogyan az aszteroidák is. A lényeges különbség az
aszteroida és az üstökös között először is az összetétel. Az üstökösök
sok vizet, és fagyott gázokat tartalmaznak, melyek, mint a malter a
téglákat fogják össze a szilárd alkotóelemeket. Felületük sötét, elnyeli
a fényt, ezért nehéz felfedezni őket, leginkább csak azután láthatóak,
amikor elhagyják a Jupiter pályáját, elég közel kerülve a Naphoz, hogy
a gázok-gőzök feltörjenek a felszínére, és kialakuljon az üstökös, mely
a kómából, azaz a mag körül kialakult por és gázfelhőből, és a
csóvából, a felolvadt és gáz halmazállapotúvá vált anyagokból áll. Ez
a csóva gyakran elérheti a 150 millió kilométert, azaz a Nap-Föld
távolság méretét is, és mindig a napszéllel ellentétes irányú. Azaz a
Nap felé tartva húzza maga után, míg azt megkerülve tolja maga előtt
a csóváját.