Üstökösök – a rossz ómen
seink vándorló/vadászó életmódját segítette a fokozatos
mintázat felismerés, mely a túlélésük kulcsa lett. A Hold, az
évszakok váltakozása, hogy mikor esik, és mikor jön szárazság,
mikor jönnek és mennek a madarak, merre és mikor vonulnak az
állatok, megtanították őket arra, hogy nekik is mikor kell letelepedni,
mikor kell útra kelni, mikor mire lehet vadászni. Tudták, mikor lesz
hidegebb a tél, melegebb a nyár. A csillagok mozgásából megtanulták
környezetük változásait, és amikor egy-egy üstökös feltűnt, különös
jelentőséget tulajdonítottak neki
Ezek a titokzatos, misztikus égi vándorokat, melyek időről-időre
feltűnve az égen megdobogtatták az emberek szívét, akik isteni jelet,
és minden kultúrában valamiféle katasztrófa közeledtét
tulajdonítottak nekik.
Mik is ezek az égi vándorok tulajdonképpen, és honnan jönnek?
Amikor napunk közel ötmilliárd éve megszületett, a napszéllel
„kitakarította” a törmeléket és a port a naprendszerből. Három nagy
aszteroida öv alakult ki: a Mars és a Jupiter közötti, mely elválasztja a
kisbolygó övet a gázóriásoktól, a Kuiper öv, ami a Neptunuszon túl
van, és melynek pl. a Plútó is része, illetve az Oort felhő, mely egy
fényévnyire van a Naptól, és csupán közvetett bizonyítékaink vannak
létezéséről.
A Kuiper övből, és az Oort felhőből származnak azok az égi vándorok,
melyek időről-időre lázba hozzák az emberiséget – az üstökösök. Az
előbbiből a rövid periódusú üstökösök, mint a Halley, mely 76 évente
tér vissza, míg az utóbbiból a hosszú periódusúak, melyeknek akár
több ezer év is lehet a keringési ideje. A Kuiper övben egymással
ütköző aszteroidák változtatják meg agymás pályáját, míg az Oort
felhő mellett, ha túl közel halad el egy csillag, gravitációs ereje
kilökhet pályájáról több objektumot, például üstökösmagot is. Ezek
azután vagy belecsapódnak a Jupiterbe, ami gravitációs mezőjével