párhuzamba állítható elméleteket jobban szeretjük azoknál,
amelyek teljesen új jelenségekkel állnak elő. Richard Feynman
remekül adta vissza ezt a szellemi állapotot:
Képzeljék, egészen elképesztő dolog történt velem ma este. Ahogy jöttem ide,
az előadásra, átvágtam a parkolón. És nem fogják elhinni, mi történt.
Megláttam egy autót, az volt a rendszámtáblájára írva, hogy ARW 357. El
tudják ezt képzelni? Mekkora volt rá az esély, hogy az állam milliónyi
rendszámtáblájából pont ezt fogom ma este meglátni? Elképesztő!{^14 }Ha már volt alkalmad használni Amerika legnépszerűbb
illegális pszichotróp anyagát, akkor tudod, hogy milyen érzés
túlságosan egyszerű priorokból kiindulni. Erőteljes jelentést
kap minden inger, ami csak ér, legyen bármilyen mindennapi.
Minden tapasztalat magára vonja a figyelmedet, és arra késztet,
hogy észrevedd. Nagyon érdekes ilyen szellemi állapotban
lenni. De jó következtetések levonására nem éppen alkalmas.
A Bayes-féle nézőpont magyarázatot ad rá, hogy Feynman
valójában miért nem volt elképedve; mert nagyon kis a priori
valószínűséget tulajdonított annak a feltevésnek, hogy
kozmikus erők késztetésére azon az estén meglátja majd az
ARW 357-es rendszámtáblát. Ez a magyarázat arra, hogy öt
egymás utáni vörös miért látszik „kevésbé” véletlenszerűnek a
szemünkben, mint a VFVVF; mert az öt vörös egy elméletet
állíttat fel velünk, a VÖRÖS-et, és annak valamekkora nem
elhanyagolható nagyságú valószínűséget tulajdonítunk; a másik
ötös meg nem sarkall bennünket semmire. És a 0-ra végződő
szám kevésbé véletlenszerűnek érződik, mint egy 7-essel