hogy minden hitünket, hiedelmünket szigorú, Bayes-féle
számítások szerint kell alakítanunk, legalábbis olyan
szigorúakkal, amilyenekre korlátozott felfogásunk lehetőséget
enged; mások azt gondolják a Bayes-szabályról, hogy az több
laza kvalitatív irányelvnél.
A Bayes-féle kitekintés már magyarázattal szolgálhat arra,
hogy miért látszik a VFVVF véletlenszerűnek és a VVVVV miért
nem, holott a kettő egyformán valószínűtlen. Ha a VVVVV ötöst
nézzük, akkor az megerősít bennünk egy elméletet – azt, hogy a
kereket megbabrálták, amiatt kedvez a vörösnek –, és ahhoz
már hozzákapcsoltunk valami prior valószínűséget. De hogy
állunk a VFVVF-vel? El tudsz képzelni valakit, aki csak sétál a
világban, roppant fogékonyságra tett szert a rulettkerekek iránt,
és valamekkora valószínűséget tulajdonít egy olyan elméletnek,
amely szerint a rulettkerékre rászereltek egy Rube Goldberg-
gépet[^77 ], hogy vörös, fekete, vörös, vörös és fekete legyen a
kimenet? Miért ne? És ez az alak a VFVVF láttán azt gondolná,
hogy ez az elmélet fényesen beigazolódott. De a hús-vér ember
nem így reagál, ha azt látja, hogy a rulettkerék forgatásával
vörös, fekete, vörös, vörös, fekete jön ki. Nem vehetünk
komolyan mindenféle logikailag lehetséges, de légből kapott
elméletet. Priorjaink nem tompák, hanem élesek. Némelyik
elméletnek nagy gondolati súlyt adunk, másoknak meg szinte a
nullától megkülönböztethetetlen valószínűséget tulajdonítunk –
a VFVVF-nek is. Az egyszerű elméletet általában jobban
kedveljük, mint a bonyolultakat, az ismert dolgokkal