(Presumed Innocent) is arra a csavarra épül, hogy a főhős
felesége, egy megháborodott matematikus az igazi gyilkos. (Itt a
mítosz kap még egy kis zavaros szexista felhangot is, a könyv
ugyanis azt sugallja, hogy a női agynak nehéz hozzáidomulnia a
matematikai keretekhez: az kergette őrületbe a gyilkost.) Ennek a
mítosznak egy újabb változatát találni A kutya különös esete az
éjszakában (The Curious Incident of the Dog in the Nigh-Time)
című detektívregényben: ott a matematikai tehetség csak mint
újabb árnyalat jelenik meg az autista színképben.
Wallace elutasítja a matematikusok lelki életéről festett
ilyesfajta melodrámai képet, és elutasítom magam is. A
valóságban a matematikusok teljesen mindennapi társaság, nem
vagyunk zakkantabbak az átlagnál, és nem igyekszünk sűrűn
magunkba zárkózni, csak hogy magányos harcot vívjunk
könyörtelen elvont birodalmakban. A matematika inkább erősíti
az elmét, mintsem megtörné. Én inkább azt tapasztaltam, hogy
érzelmileg szélsőséges pillanatokban nincs semmi, ami egy
matematikai problémánál jobban csillapítaná a lélek többi
részének háborgását. A matematika, akárcsak a meditáció,
közvetlen kapcsolatba hoz a világegyetemmel; náladnál nagyobb,
már megvolt előtted is, és meglesz utánad is. Inkább az őrjítene
meg, ha nem csinálhatnám.
„Megint megpróbálják levitetni”
Mindeközben Massachusettsben a következők történtek: