Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

A Las Vegas-i kaszinók működtetőihez hasonlóan a nagy
tételben fogadók sem voltak teljesen felvértezve balszerencse
ellen. Bármelyik rulettjátékosnak lehet akkora szerencséje, hogy
egy csomó pénzt nyerjen a kaszinótól; és ez megtörténhetett
volna éppenséggel a szindikátusokkal is: egyszer csak egy
közönséges játékos eltalálja mind a hat számot, és a maga
hasznaként veszi ki a főnyeremény összegét. De Harvey és a
többiek elég gondosak voltak a számításokban: elviselhető
mértékűre szorították le ennek a kimenetelnek az esélyét. A Cash
WinFall egész fennállása alatt csak egyszer nyerte meg más a
főnyereményt. Ha elég sokat fogadsz neked kedvező esélyekkel,
akkor a hatalmas nyereményösszeg feledteti a netán beütő
balszerencsét.
Ettől kevésbé izgalmas dolog lesz lottózni, az biztos. De
Harvey és a többi nagy tételben játszó nem is az izgalmat kereste
benne. Ők egyszerűbben fogták fel a dolgot: ha a szerencsejáték
izgalmas, akkor nem jól csinálod.
Ha a fogadószindikátus volt a ház (a kaszinó), akkor az állam
mi volt? Az állam volt... az állam. Nevada elveszi a Las Vegas
főutcáján működő kaszinó bevételének valamekkora hányadát a
működésükhöz szükséges infrastruktúra és rendszabályok
fenntartása fejében; Massachusetts is folyamatosan leszelte a
maga részét a szindikátusok által begereblyézett pénzből. Ha a
Random Strategies 700 000 szelvényt vett, hogy előidézze a
levitelt, akkor Massachusetts 40 centet kapott minden szelvény
után, összesen 560 000 dollárt. Az államok nem szeretnek
hazardírozni: vagy jó esély, vagy semmi. Adót begyűjteni – azt