Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

–, amelyben a rejtély csupa jól meghatározott valószínűség által
szabályozott kockázat, és sok olyan további helyzet is, amelyben
jelen vannak ugyan „ismeretlen ismeretlenek”, de nem játszanak
fontos szerepet. Itt láthatóvá válik az a jellegzetes nyomás és
húzás, ahogyan a matematika a természettudományokhoz
közelít. A Bernoullihoz és Neumannhoz hasonló matematikusok
megalkotnak egy formalizmust, és az fényt derít egy olyan
kérdéskörre, amelyet korábban csak nagyon haloványan sikerült
megérteni; azután matematikailag kitűnően felkészült kutatók,
például Ellsberg, igyekeznek megérteni, hogy az a formalizmus
milyen határok között használható – mindezt azért, hogy ahol
lehet, finomítsák és tökéletesítsék ezt a formalizmust, vagy
határozott szövegű tiltó táblákat állítsanak fel ott, ahol már nem
lehet használni.
Ellsberg cikke eleven, irodalmi stílusban íródott – nem a
közgazdaságtan szokásos száraz modorában. A záró bekezdésben
kísérleti alanyairól szólva azt írja, hogy „a Bayes- vagy a Savage-
féle megközelítés rossz előrejelzésekkel szolgál, és az alanyok
irányultságából adódóan rossz tanáccsal is. Az alanyok
tudatosan, szabadkozás nélkül mennek szembe az axiómákkal,
mert ezt látják értelmes viselkedési módnak. Nyilvánvaló volna,
hogy tévednek?”
A hidegháború idején Washington és a RAND, a döntéselmélet
és a játékelmélet a legmagasabb intellektuális tiszteletnek
örvendett, olyan tudományos eszköznek látszott, amellyel meg
lehet nyerni a következő háborút – ahogyan az atombombával
meg lehetett nyerni a legutóbbit. Hogy azok az eszközök