mondom, hogy az egész a síkgeometriára egyszerűsíthető?
Ahová a sínszálak összefutnak
A párhuzamos egyenesek nem metszik egymást. Ettől
párhuzamosak.
De a párhuzamos egyenesek olykor mintha metszenék
egymást – képzelj csak el két párhuzamos sínszálat egy üres
tájban: a két szál összetartani látszik, ahogyan a szemeddel
követed őket egyre tovább a látóhatárig. (Nekem segít, ha közben
valami countryzene szól; attól egészen eleven kép rajzolódik ki
az ember előtt.) Ez a perspektíva jelensége; ha megpróbálod a
háromdimenziós világot a kétdimenziós látómeződre vetíteni,
akkor valaminek engednie kell.
Azok találták ki, hogy mi történik itt, akiknek meg kellett
érteniük, milyenek a dolgok valójában, milyennek látszanak, és
mi a különbség a kettő között: nevezetesen a festők. Az a pillanat
a kora reneszánsz idején, amikor a festők megértették a
perspektívát, örökre megváltoztatta a vizuális megjelenítést; attól
fogva az európai festmények már nem olyanok voltak, mint
gyermeked hűtőszekrényre kitett rajzai (ha a gyerek legfőképpen
a keresztfán meghalt Krisztust rajzolja), hanem kezdtek olyanná
válni, mint az általuk ábrázolt dolgok.[^114 ]
Hogy Filippo Brunelleschi és a többi firenzei művész
pontosan hogyan jutott el a perspektíva modern elméletéhez, azt
már száz vitában próbálták tisztázni a művészettörténészek, s a
vitákba itt nem fogunk belemenni. Annyit biztosan tudunk, hogy