Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

konstruálhatnak bizonyításokat, vagy elgondolásaik
támadhatnának minden emberi közreműködés nélkül.
S ha ez megtörténik, akkor oda a matematika? Persze ha a
gépek fölibénk kerekednek, szellemiekben túlszárnyalnak
bennünket, s csupán rabszolgaként, csordaként vagy egyszerűen
csak játékként bánnak velünk, mint a legkülöncebb
futurológusok némelyike jósolja, akkor bizony a mateknak annyi,
sőt minden másnak is. De úgy gondolom, hogy ha a dolgok
mégsem fajulnak odáig, akkor a matematika alighanem
fennmarad. Végül is a matematika már több évtizede
támaszkodik a számítógépekre. Sok számítás régebben még
„kutatásnak” minősült volna, de ma semmivel sem számít
eredetibbnek vagy örvendetesebbnek, mint egy csomó tízjegyű
számot összeadni; ha már a laptopod is elvégzi, akkor az többé
nem matematika. De ez nem tette munka nélkülivé a
matematikusokat. Éppúgy sikerült megelőznünk a számítógép-
dominancia egyre bővülő szféráját, ahogyan az akcióhősöknek a
robbanások tűzgömbjét.
És ha a jövő gépi intelligenciája elvenné tőlünk annak a jó
részét, amit ma kutatásnak tartunk? Akkor azt a részt majd
átkereszteljük „számításnak”. S amit mi – mennyiségekben
gondolkodó emberi lények – az így felszabadított időben tenni
fogunk, azt nevezzük majd „matematikának”.
A Hamming-kód meglehetősen jó, de talán még jobban is
reménykedhetünk. Végül is van valami pazarló benne: a
számítógépek a lyukszalag és a mechanikai jelfogó korában is
elég megbízhatók voltak: már akkor is sértetlenül célba ért szinte