magyarázatban (a lottózók maguk inkább a nyeremény reményét
mondják legfőbb indokként), de a megfigyelhető viselkedésre
remek indoklást ad.
A közgazdaságtan nem olyan, mint a fizika, és a hasznosság
sem olyan, mint az energia. Nincs hasznosságmegmaradás, és ha
két lény kölcsönhatásba lép, akkor megtörténhet, hogy mindkettő
nagyobb hasznossággal kerül ki belőle, mint amekkorával kezdte.
Ez a lottó derűs szabadpiaci felfogása. A lottó nem valami
regresszív adó, hanem játék; ebben a játékban az emberek
fizetnek az államnak egy kis pénzt néhány percnyi szórakozásért,
az államnak viszont ez szinte semmibe sem kerül, ám a befolyt
pénzből egy kicsit könnyebb fenntartania a közkönyvtárakat meg
a közvilágítást. Éppen úgy, ahogyan két állam kereskedik
egymással: az ügyletben mindkét fél jól jár.
Vagyis rendben van – hát játssz a Powerballon, ha az neked
mulatság. A matek jogot ad rá!
Persze ezzel a felfogással még vannak bajok. Lássuk megint
Pascalt; ő a rá jellemző borúlátással tekint a szerencsejátékot
kísérő izgalomra:
Van, aki gond nélkül tölti életét, mert mindennap játszik kis tétben. De adjuk
csak neki oda minden reggel azt a pénzt, amit aznap megnyerhet, és kössük ki,
hogy ne játsszék: boldogtalanná tesszük vele. Erre azt mondhatják, nem a
nyereségért, hanem a játék okozta szórakozásért játszik. Játsszon hát tét nélkül,
nem leli benne kedvét, unatkozni fog. Tehát nem csupán a szórakozást keresi: a
langyos, szenvedély nélküli szórakozás untatja. Tűzbe kell jönnie, be kell
csapnia önmagát, azt képzelnie, hogy boldog lenne, ha játékban nyerné, amit a
játékról való lemondás árán nem lenne hajlandó elfogadni...{^16 }