Pascal megvetendőnek látja a szerencsejáték örömeit. S ha
túlhajtják őket, akkor persze károsak is lehetnek. A lottót helyeslő
érvek felvethetik, hogy a metamfetamint árusítók és fogyasztók
éppilyen nyertes-nyertes viszonyban vannak egymással. Mondj,
amit akarsz a metamfetaminről, de nem feledkezhetsz meg arról,
hogy széles körben és nyíltan élnek vele.[^133 ]
Mit szólnál azonban egy másfajta összehasonlításhoz? A
metamfetaminfüggők helyébe gondolj kiskereskedőket, Amerika
büszkeségeit. Üzletet nyitni vagy szolgáltatásba kezdeni nem
ugyanaz, mint lottószelvényt venni – ott van némi szereped
abban, hogy sikerrel jársz-e. De van valami közös is a két
dologban: a legtöbb embernek rossz fogadás vállalkozásba fogni.
Akármilyen finomnak hiszed a barbecue szószodat, letarolóan
újszerűnek az általad kifejlesztett alkalmazást, könyörtelennek
és már-már a törvénytelenséget súrolónak az üzletpolitikádat,
sokkal nagyobb esélyed van belebukni, mint sikerre vinni. A
vállalkozó szellem már csak ilyen: mérlegre kell tenned a
szerencsés végkifejlet igen-igen kis valószínűségét, a
megélhetésre való előteremtésének nem túl nagy valószínűségét
meg a befektetésed elvesztésének sokkalta nagyobb
valószínűségét, és a reménybeli vállalkozások nagy hányadának
várható anyagi értéke, ha végigrágod a számokat, éppúgy kisebb
lesz nullánál, mint a lottószelvény várható értéke. A vállalkozók
általában túlbecsülik a siker esélyeit (ebben nem különböznek a
lottózóktól). Rendszerint még a fennmaradó vállalkozások is
kevesebbet hoznak a tulajdonosaiknak, mint egy már meglevő
társaságtól kapható fizetés.{^17 } S a társadalom mégis hasznát látja