megnyilatkozása előtt, s lehetővé tették a felsőbbrendűnek, hogy ne
hagyja magát az alsóbbrendűvel felhígítani.”{^5 }
Ez utóbbi kitétel olvastán – hogy is mondjam csak – eszedbe jut
netán valaki más 1933-ból, aki arról beszélt, mennyire fontos, hogy
a felsőbbrendű lények ne hagyják alsóbbrendűekkel felhígítani
magukat?
Ezeknek a nevelésről vallott nézeteknek az ismeretében aligha
meglepetés, hogy Secrist gondolatai a középszerhez való
visszaesésről egy 19. századi brit kutatótól, az eugenika egyik első
meghirdetőjétől, Francis Galtontól erednek. Galton volt a legkisebb
a családban hét testvér közül, és csodagyerekszámba ment. Ágyhoz
kötött nővérének, Adèle-nek a fő szórakozása volt az ő tanítgatása:
kétévesen már le tudta írni a nevét, és mire négyéves lett, ilyesfajta
leveleket írt a nővérének: „Egyebek mellett tudok összeadni, és
szorozni is 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 6-tal, 7-tel, 8-cal és 10-zel.
Ismerem a pénzek átváltását, tudok egy kicsit franciául olvasni, és
ismerem az órát.”{^6 } Galton tizennyolc éves korában orvosi
tanulmányokba kezdett, de apja halála után a tetemes örökölt
vagyon birtokában hirtelen ráébredt, hogy már kevésbé érdeklik a
hagyományos foglalkozások. Egy időre felfedező lett, expedíciókat
vezetett Afrika belsejébe. Darwin új korszakot nyitó művének, A
fajok eredetének 1859-es megjelenése azonban gyökeresen más
irányba fordította érdeklődését: visszaemlékezései szerint
„befaltam a tartalmát, és éppoly gyorsan magamévá is tettem,
ahogyan befaltam”;{^7 } attól fogva Galton munkássága az emberi
jellegzetességek öröklődését vette célba, a fizikai és éppúgy a
szellemi jellegzetességekét. Ez a munka mai szemmel nézve taszító