Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

tápláló ételeket ettem, és nem volt részem semmi olyan rendkívüli
megpróbáltatásban, ami visszavethetett volna. S a magasságomat
biztosan növelte és csökkentette még sok más, ki tudja, milyen
hatás magzatkoromban és azután. A magas emberek magasak,
mert az öröklődés hajlamossá teszi őket erre, vagy mert külső erők
erre serkentik őket, vagy mindkettő miatt. S minél magasabb
valaki, annál valószínűbb, hogy mindkét tényező ez irányba hatott.
Más szóval, a népesség magasság tekintetében legfelső
rétegéhez tartozó emberek szinte bizonyosan magasabbak annál,
ami pusztán a genetikai hajlamból fakadna. Jó génekkel születtek,
de a környezet és a szerencse is efelé vitte őket. A gyermekeik
megkapják tőlük a géneket, de semmi okunk nincs feltenni, hogy a
külső tényezők ismét összejátszanak majd a génekkel, hogy ezeket
a gyerekeket is magasabbá tegyék az örökletesnél. S emiatt
átlagban magasabbak lesznek ugyan az átlagos testmagasságú
embernél, de nem olyan magasak, mint nagyra nőtt szüleik. Ez az
oka az átlaghoz való visszatérésnek: nem valamiféle középszer felé
mutató erő, hanem az öröklődés és a vele összeelegyedő véletlen
egyszerű együttes hatása. Ezért nevezte Galton az átlaghoz való
visszatérést „az elméletben szükségszerű tény”-nek. Elsőre
meglepte, hogy az adatok ezt mondják, de mihelyt megértette, mi
történik, látta, hogy ez másképpen nem is lehet.
S ugyanez áll az üzletre is. Secristnek igaza volt abban, amit az
1922-ben legkiválóbb cégekről mondott: valószínű, hogy szektoruk
legjobban vezetett cégei közé tartoztak. De amellett szerencséjük is
volt. S az idő előrehaladtával vezetőik nagyon is megmaradhattak
bölcsnek és józan ítéletűeknek. De az 1922-ben szerencsés
cégeknek tíz évvel később semmivel sem volt nagyobb esélyük