jó ütemben halad afelé, hogy 86 hazafutása legyen, 210-et szedjen
össze a behozott pontokból és 172-t a pontot érő futásokból”.{^10 }
Ezek a szemkápráztató számok (még senki nem jutott egy évadban
73-nál több hazafutásig a baseball első osztályú amerikai profi
ligájának történetében) jellegzetes példát adnak a hamis
linearitásra. Mint egy szöveges feladatban: „Ha Marcia 9 házat fest
ki 17 nap alatt, és 162 napja van rá, hogy annyi házat fessen ki,
amennyit bír...”
Kempnek kilenc hazafutása volt a Dodgers első tizenhét
mérkőzésén; ez 9/17 hazafutás mérkőzésenként. Egy műkedvelő
algebrista ezt a lineáris egyenletet írhatná fel:
H = M ∙ (9/17),
ahol H a Kemp hazafutásainak száma az egész idényben, M pedig a
csapata által játszott mérkőzések száma. Egy baseballidényben 162
mérkőzés van. Ha tehát az M helyébe beírod a 162-t, akkor 86-ot
kapsz (vagyis csak 85,7647-et, de ahhoz a 86 áll a legközelebb az
egész számok közül).
De nem minden görbe egyenes. Matt Kemp nem jut el a 86
hazafutásig. Az átlaghoz való visszatérés megmagyarázza, hogy
miért nem. A liga hazafutásokban legjobb játékosa az évad minden
pillanatában jó hazafutó. Kemp eddigi eredményeiből világos, hogy
vannak olyan fontos, csak rá jellemző készségei, amelyek révén
rendszeresen félelmetes erővel üti meg a labdát. De a liga
hazafutásban legjobb játékosának alighanem a szerencse is segít.
Ez annyit tesz, hogy ha éppen jó ütemben halad is a csúcs felé, az
évad végére feltehetőleg vissza fog esni.