Tizennyolc„...SEMMIBŐL EGY UJJ MÁS VILÁGOT TEREMTETTEM”
Condorcet úgy gondolta, hogy a „Ki a legjobb vezető?” és az
ehhez hasonló többi kérdésre van valamiféle helyes válasz, és
hogy a polgárok, ha úgy tetszik, tudományos mérőeszközök
ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására; többé-kevésbé
persze pontatlanok, de ha az átlagukat vesszük, akkor már
nagyon pontosak. A demokráciát és a többségi törvényt olyan
matematikai lehetőségnek látta, amely elkerülhetővé teszi a
tévedéseket.
Ma nem így beszélünk a demokráciáról. A demokratikus
választás azért vonzó a legtöbb ember szemében, mert
tisztességes; a jogok nyelvén fogalmazunk, és megbízunk abban
az erkölcsi alapban, amely szerint az emberek biztosan
megtalálják a maguk szabályait, akár bölcsek azok a szabályok,
akár nem.
Ez nemcsak amolyan politikai okfejtés, hanem alapkérdés a
szellemi erőfeszítések minden területén. Azt akarjuk-e
kideríteni, hogy mi igaz, vagy azt, hogy milyen következtetések
engedhetők meg szabályaink és eljárásaink szerint?
Szerencsére a kettő gyakran összefér, a nehézségek –
következésképpen a gondolatilag érdekes dolgok is – azonban