Az viszont igaz, hogy a matematikai ráeszmélés élménye –
hirtelen megérteni, hogy mi történik, teljes bizonyossággal a
dolgok mélyére látni – tényleg sajátságos élmény, s az élet más
területein ritkán vagy egyáltalán nem adatik meg.
Nem mondhatunk bármi nekünk tetszőt ezekről az általunk
létrehozott vad valamikről. Megkövetelik, hogy definiáljuk őket,
s ha már definiálva vannak, akkor csak annyi közük van
bármiféle hallucinációhoz, mint a fáknak vagy a halaknak; azok
csupán, amik. A matematikát művelni: egyszerre feltüzelve
lenni és az értelem korlátjai között maradni. A kettő nem mond
ellent egymásnak. A logika szűk csatornát nyit, s azon roppant
erővel zúdul végig az intuíció.
A matematika egyszerű dolgokra tanít, és azokban
nincsenek is számok: arra, hogy a világban van szerkezet, hogy
van remény megérteni némelyik ilyen szerkezetet, s nem kell
szájtátva bámulni azt, amit érzékeink elénk tárnak; s hogy
lényeglátásunk erősebb egy külső vázszerkezettel, mint a
nélkül. S hogy a matematika bizonyosan más dolog, mint az a
valahány meggyőződés, amely láthatólag hozzánk tapad a
mindennapi életben; s ha tudjuk, számon kell tartanunk köztük
a különbséget.
Ha észreveszed, hogy egy jó dologból nem szükségképpen
lenne jobb a több; vagy ha eszedbe jut, hogy ha megvan a kellő
esély, akkor sokszor megtörténhetnek valószínűtlen dolgok is,
és nem kérsz a baltimore-i tőzsdeügynök kínálta csalétekből;
vagy ha nemcsak a legvalószínűbb jövőt tartod szem előtt,
amikor tervezel, hanem figyelembe veszed, hogy számtalan
blacktrush
(BlackTrush)
#1