Mikor fogom én használni ezt?
Az itt, a könyvben szereplő matematikusok nem egyszerűen
olyan emberek voltak, akik jó helyre szúrtak valami
megmagyarázhatatlan bizonyossággal – nem csupán olyan
kritikusok, akik igenis számítanak. Megtaláltak és felépítettek
dolgokat. Galton felfedezte az átlaghoz való visszatérés
eszméjét; Condorcet új mintát dolgozott ki a társadalmi
döntéshozatalra; Bolyai egészen új geometriát alkotott, egy „ujj
más világot”; Shannon és Hamming megalkotta a maga
geometriáját, egy olyan teret, amelyet nem körök és
háromszögek népesítenek be, hanem digitális jelek; Wald
megtalálta, hol a helye a páncélnak a repülőgépen.
Minden matematikus létrehoz új dolgokat; némelyik
kicsiket, más nagyokat. Minden matematikai írás kreatív írás.
És a matematikailag létrehozott dolgok előtt nincs fizikai határ:
lehetnek végesek vagy végtelenek, azután vagy meg lehet
jeleníteni őket a mi megfigyelhető világunkban, vagy nem.
Emiatt a kívülállók olykor úgy gondolnak a matematikusokra,
mint olyan emberekre, akik valami veszedelmes észbeli tűz
hallucinogén birodalmában utaznak, s olyan látomásokra
merednek, amelyektől a kevésbé hozzáértők eszüket vesztenék,
sőt eszüket vesztik néha ők maguk is.
Mint láttuk, szó sincs ilyesmiről. A matematikusok nem
eszelősök. Nem vagyunk más bolygóról jött idegenek, nincs
bennünk semmi titokzatos.