rendőrség, és kétszer verték vissza őket. A hajnal első fénysugarára
elenyészett a csata, mint valami illetlenség vagy kísértet. A nagy
vasszerkezet boltívei alatt hét súlyos sebesült, négy holttest és egy döglött
galamb maradt.
A fegyverropogás
A helyi politikusok, akiknek Monk Eastman a szolgálatában állt, mindig is
cáfolták, hogy léteznének a bandák, vagy ha mégis, akkor egyszerűen
szórakoztatóipari társaságok. A meggondolatlan rivingtoni csata
megrémítette őket. Hívatták a két kapitányt, és felszólították őket, hogy
kössenek békét. Kelly (aki tudta, hogy a politikusok a Coltnál
hatékonyabban avatkoznak a rendőrségi eljárásba) rögtön ráállt; Eastman
(ormótlan testének gőgjével) még több fegyverdörgést, még több
összecsapást akart. Vonakodott, úgyhogy börtönnel kellett
megfenyegetniük. A két illusztris gonosztevő egy bárban ült
tárgyalóasztalhoz: mindkettőjük szájában szivar, jobbjukban revolver,
körülöttük pisztolyosok védelmező felhője. Jellegzetesen amerikai
eredményre jutottak: a vitát bokszmeccsel döntik el. Kelly roppant ügyes
bokszoló volt. A párbaj egy fészerben zajlott le, és nevetséges volt.
Száznegyven nézője között akadtak compadrék horpadt cilinderben, és nők
ingatag, monumentális hajkölteménnyel. Két óra hosszat tartott, és
végkimerülésbe torkollt. A rá következő héten ismét ropogtak a fegyverek.
Monkot letartóztatták, ki tudja, hányadszor. Protektorai
megkönnyebbüléssel feledkeztek meg róla; a bíró tíz év börtönt jósolt neki
- és igaza lett.