- Adatokat, na hiszen. Nekem nincs szükségem adatokra, ismerem a
fajtájukat.
Egy darabig hallgatott, aztán úgy mondta, mintha valami titkot árulna
el: - Juan Muraña unokaöccse vagyok.
Muraña a kilencvenes évek leghírhedtebb palermói késelője volt.
Trápani folytatta: - Florentina, a nagynéném volt a felesége. Talán érdekel a története.
Egy-egy szónokias hangsúly vagy hosszabb mondat azt a gyanút
ébresztette bennem, hogy nem először mondja el a meséjét.
„Anyám mindig rossz szemmel nézte, hogy a nővére Juan Murañával köti
össze az életét, mert gazembernek tartotta, Florentina néni szerint viszont a
tettek embere volt. Hogy a nagybátyám milyen sorsra jutott, arról sok
történet keringett. Még azt is mondták, hogy egy éjjel, erősen beszeszelt
állapotban, ahogy a szekérrel bekanyarodott a Coronel utcába, lefordult a
bakról, és az utca kövén betörte a fejét. Mások szerint a rendőrség körözte,
és átszökött Uruguayba. Én nagyon kicsi voltam, egyáltalán nem
emlékszem rá.
A centenárium idején a Russell közben laktunk, egy hosszú, keskeny
házban. A ház hátsó kapuja, mely mindig be volt zárva, a San Salvador
utcára nyílt. Nagynéném, aki akkor már benne volt a korban, és amolyan
hóbortos nénike lett belőle, a padlásszobában lakott. Sovány volt, csontos és
nagyon magas, legalábbis én annak láttam; alig lehetett a szavát hallani.
Félt a szabad levegőtől, ki nem tette volna a lábát a házból, de bennünket
sem engedett be magához, és jó néhányszor rajtakaptam, amint ennivalót
lop, és viszi, hogy eldugja a szobájában. Azt beszélték a negyedben, hogy