Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

pilari birtokán gyakran adott estélyeket, amelyekről azután a legdrágább
folyóiratok fényképei tudósítottak. A győztesnek járó díszvacsorát Marta
szervezte és adta. Clara rövid, velős beszédben mondott köszönetet érte;
kifejtette, hogy nincs ellentét hagyomány és újszerűség, rend és kaland
közt, s hogy a hagyomány nem egyéb, mint kalandok évszázados
gyűjteménye. A társadalmi élet sok kiválósága megjelent a bemutatón,
szinte minden zsűritag s néhány festő is.
Mindnyájan úgy érezzük, hogy szűkös teret szabott nekünk a sors, s
hogy másutt jobban jártunk volna. A gaucsóimádat s a Beatus ille egyaránt
városi nosztalgia; megelégelvén az unaloműző rutincselekvéseket, Clara
Glencairn és Marta is a művészvilághoz fordult, tehát olyan emberekhez,
akik szép tárgyak teremtésére tették fel az életüket. Gyanítom, hogy az
üdvözültek meg azt gondolják a mennyben, hogy a teológusok – akik sosem
jártak ott – ugyancsak eltúlozták amaz intézmény előnyeit. A pokolban
pedig talán nem mindig boldogok a kárhozottak.
Néhány év múlva megrendezték Cartagena városában a Latin-amerikai
Képzőművészek Első Nemzetközi Kongresszusát. Minden ország elküldte a
képviselőjét. Életbevágó témákat, elnézést a zsargonért, égető kérdéseket
vitattak meg: lemondhat-e a művész a bennszülött világról, mellőzheti-e
vagy eltüntetheti-e a növény- és állatvilágot, közömbös lehet-e a társadalmi
gondok iránt, megteheti-e, hogy nem csatlakozik az angolszász
imperializmus ellen küzdőkhöz stb. stb. Mielőtt Kanadában lett nagykövet,
Figueroa doktor Cartagenában látott el diplomáciai szolgálatot; Clara – a díj
némileg megnövelte az önbizalmát – szívesen visszatért volna a városba,
ezúttal festőművészként. Nem teljesült a vágya; Marta Pizarrót jelölte ki a
kormány. A Buenos Aires-i tudósítók pártatlan beszámolója szerint Marta
(bár nem mindig meggyőzően) nemegyszer remekül szerepelt a találkozón.