Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

szerencsés végzetként megkoronázza egész életem munkáját, azt, amit
valamiképpen a véremben hordozok.
Megkönnyebbültem, hogy elmondtam, amit el kellett mondanom. Úgy
tűnt, Zimmermann nem figyelt rám; tekintetével nem az arcomat nézte,
hanem a hátam mögött lévő könyveket. Először bizonytalanul, aztán
határozottabban bólintott:



  • A vérében. Ön az igazi történész. Önnek a felmenői bejárták Amerika
    tájait, nagy csatákban küzdöttek, az én – névtelen – családom pedig alig
    került ki a gettóból. Ön a vérében hordozza a történelmet, hogy ékes szavait
    idézzem; önnek épp csak meg kell hallania a titkos hangot. Nekem ellenben
    el kell utaznom Sulacóba, s iratokat, talán apokrif iratokat kell
    megfejtenem. Higgye el, doktor úr, irigylem.
    Se sértés, se gúny nem érződött a szavaiból; egyfajta akarat
    fogalmazódott meg bennük, mely a múlthoz hasonlóan
    visszafordíthatatlanná tette a jövőt. Az érvei nyomtak a legkevesebbet a
    latban; a férfiban volt az erő, nem az érvelésében. Zimmermann tanárosan
    kimért tempóban folytatta:

  • Bolívart (pardon, San Martínt) illetően az ön álláspontja, kedves
    mester, meglehetősen jól ismert. Votre siège est fait. Még nem böngésztem
    át Bolívar szóban forgó levelét, de elkerülhetetlen vagy legalábbis jogos a
    feltételezés, hogy Bolívar önigazolásképpen írta. Ám az a felfújt levél,
    akárhogy nézzük is, az ügynek csak a bolívari és nem a San Martín-i
    oldalára vet majd fényt. S ha egyszer megjelenik, fel kell becsülni, meg kell
    vizsgálni, át kell juttatni a kritikusok rostáján, s ha szükséges, meg kell
    cáfolni. És nincs önnél alkalmasabb személy, hogy – lupével a kezében –
    kimondja a végső szót. S ha a tudományos pontosság megkívánja,
    használjon szikét, bonckést! Engedelmével azt is hozzáteszem, hogy a levél

Free download pdf