Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

hírrel, hogy a másik serege vereséget szenvedett. A katonák csatája a
sakktáblán vívott csatának a tükörképe volt.



  • Ahá, varázslás – szólt Zimmermann.
    Ezt feleltem:

  • Vagy két területen egyszerre ható akaraterő. Egy másik kelta legenda
    két híres dalnok versengését említi. Egyikük hárfáját pengetve a hajnali
    homálytól az alkonyi homályig énekel. Már fent vannak a csillagok vagy a
    hold, amikor átnyújtja a hárfáját a másiknak. Az leteszi a hangszert, és
    feláll. Az első dalnok elismeri a vereségét.

  • Micsoda műveltség, micsoda szintetizáló képesség! – kiáltott fel
    Zimmermann.
    Majd lehiggadva hozzátette:

  • El kell ismernem a tudatlanságomat, sajnálatos tudatlanságomat,
    Bretaigne-t illetően. Ön olyan, mint a nap, Keletet és Nyugatot is átfogja,
    nekem ellenben csak egy karthágói szeglet jut, amit most igyekszem egy
    picinyke amerikai történelemmel kiegészíteni. Én csak egy kis szorgos
    hangya vagyok.
    Érezhető volt a hangjában a héber és a német alázatosság is, de éreztem,
    hogy nem esett egyáltalán nehezére, hogy igazat adjon, se hogy hízelegjen,
    hiszen ő győzött.
    Kérve kért, hogy ne törődjek utazásának a részleteivel. (Az otromba
    „intéznivalók” kifejezést használta.) Ekkor az irattartójából hirtelen elővett
    egy levelet, a miniszternek szólt, s amelyben kifejtettem, hogy miért
    mondok le, meg hogy Zimmermann doktor milyen nyilvánvaló erényekkel
    rendelkezik, és akkor a kezembe nyomta a töltőtollát, hogy írjam alá.
    Ahogy visszatette a levelet az irattartóba, akaratlanul is észrevettem, hogy
    ott lapul az Ezeiza–Sulaco-útvonalra szóló, érvényes repülőjegy.

Free download pdf