Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

részét megmentette, bár sok állat vízbe fúlt. A birtokra négy út vezetett:
most mind a négy víz alatt állt. A harmadik napon egy felhőszakadás
veszélybe sodorta az intéző házát; Espinosa átengedett nekik egy szobát a
ház végében, a szerszámosfészer mellett. Az átköltözés közelebb hozta őket
egymáshoz; azontúl együtt ettek a nagy ebédlőben. A beszélgetés
akadozott; a Gutre család ugyan sokat tudott a gazdálkodásról, de nem tudta
kifejezni magát. Egy este Espinosa megkérdezte, van-e még, aki emlékszik
rá, hogyan törtek be az indiánok, amikor még Junínban volt a
parancsnokság. Bólogattak, de ugyanígy bólogattak volna, ha I. Károly
kivégzését említi. Eszébe jutott, amit az apja szokott mondani: vidéken a
legtöbbször csak azért olyan öregek az emberek, mert rossz a memóriájuk,
vagy bizonytalan fogalmaik vannak a dátumokról. A gaucsók rendszerint
nem tudják, melyik évben születtek, és azt se, hogy ki nemzette őket.
Az egész házban nem volt más könyv, csak a La Chacra című folyóirat
egyik évfolyama, egy állatorvosi kézikönyv, A shorthorn szarvasmarha
története Argentínában, egy díszkiadású Tabaré, néhány erotikus, illetve
bűnügyi elbeszélés és egy új regény: a Don Segundo Sombra. Hogy az ebéd
utáni kényszerű együttlét unalmát valahogy elűzze, Espinosa felolvasott
belőle néhány fejezetet Gutrééknak, akik analfabéták voltak. De sajnos az
intéző annak idején marhahajcsár volt, és nem érdekelték más hajcsárok
kalandozásai. Azt mondta, hogy abba a munkába nem kell beleszakadni:
mindig volt velük egy málhás öszvér, az cipelte, amit kellett, és ha nem
szegődik el marhahajcsárnak, sose jutott volna el a Gómez-tóig, Bragadóig,
sőt egészen Chacabucóig, a Núñez-birtokra. A konyhában volt egy gitár;
régebben a napszámosok körbeültek; valaki hangolni kezdte, de játszani
sose játszott rajta. Ezt hívták gitározásnak.