Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

csapatai (karavánjai) átjárnak a királyságon. Kétszer-háromszor beleszúrt
egy aranytűt a húsomba; az effajta szúrások a királyi kegy jelei, és nem
kevés jehu van, aki megszurkálja magát, megtévesztésül, mintha a királyné
tette volna. Az ékszerek, amelyeket felsoroltam, más vidékről valók; a
jehuk azt hiszik, hogy természetes eredetűek, mert a legegyszerűbb tárgyat
is képtelenek elkészíteni. A törzs számára az én kunyhóm egy fa volt, bár
sokan látták, amikor építettem, és segítettek is nekem. Többek közt volt
nálam egy óra, egy parafa sisak, egy iránytű és egy Biblia; a jehuk
megnézték és a kezükben latolgatták őket, és tudni akarták, hogy hol
szedtem össze ezeket a tárgyakat. A vadászkésemet általában a pengéjénél
fogták meg; kétségkívül másképpen látták. Nem tudom, meddig elnéztek
volna egy széket. Egy többszobás ház labirintus lenne nekik, de talán nem
tévednének el benne, mint ahogy a macska sem téved el, bár nem tudja
elképzelni. Valamennyiüket csodálatba ejtette a szakállam, amely akkoriban
rőt volt; hosszasan simogatták.
A fájdalomra és az örömre érzéketlenek, csak az állott, nyers húst és a
bűzös dolgokat találják kellemesnek. A képzelet hiánya kegyetlenségre
ösztönzi őket.
A királynéról és a királyról már beszéltem; most rátérek a varázslókra.
Azt írtam, hogy négyen vannak; ez a legnagyobb számjegy, amit magába
foglal az aritmetikájuk. Az ujjukon számolnak, egy, kettő, három, négy, sok;
a végtelen a hüvelykujjal kezdődik. Úgy hallom, hogy ugyanígy van a
Buenos Ayres környékén kóborló népeknél is. Bár a négyes az utolsó
számjegy, amit ismernek, az arabok, akik kereskednek velük, nem tudják
becsapni őket, mert a csere során mindent felosztanak egyes, kettes, hármas
és négyes adagokra, amelyeket mindegyikük a maga felére tesz le. A
műveletek lassúak, de kizárják a félreértést vagy csalást. A jehuk népéből