Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

Aztán a szöveg. Az első szakaszt dudorászta. Ha nem Álvaro hangján is, de
Álvaro hangját akarta utánozni. Borzadva ismertem rá.
Közelebb húzódtam, és így szóltam hozzá:



  • Mondja csak, uram, ön argentin vagy uruguayi?

  • Argentin, de már tizennégy óta Genfben lakom – válaszolta.
    Hosszú csend támadt. Aztán megkérdeztem:

  • A Malagnou 17.-ben, az orosz templommal szemben?
    Azt válaszolta, hogy ott.

  • Akkor önnek Jorge Luis Borges a neve – jelentettem ki. – Én is Jorge
    Luis Borges vagyok. 1969-et írunk, és Cambridge városában vagyunk.

  • Dehogyis – felelte; a saját hangomat hallottam, ha kissé messziről is.

  • Én Genfben vagyok – tette még hozzá egy idő múlva –, itt ülök egy
    padon, pár lépésre a Rhône-tól. Csak az a furcsa, hogy úgy hasonlítunk
    egymáshoz, pedig ön jóval idősebb, azzal az ősz fejével.

  • Majd meglátod, hogy nem hazudok – válaszoltam. – Mondok neked
    egypár dolgot, amit senki más nem tudhat. Van otthon nálunk egy kígyólábú
    ezüst teafőző, még a dédapánk hozta Peruból. Meg egy ezüsttál; mindig ott
    lógott a nyeregkápáról. A szobádban két sor könyv van a szekrényben. Lane
    háromkötetes Ezeregyéjszakája acélmetszetekkel és a fejezetek közt apró
    betűs magyarázatokkal, Quicherat latin szótára, Tacitus Germaniája latinul
    és Gordon fordításában, a Garnier-féle Don Quijote, a Véres kőtáblák
    Rivera Indartétól, a szerző ajánlásával, Carlyle Sartor Resartusa, egy
    Amiel-életrajz és a többi mögé dugva egy fűzött könyv a balkáni népek
    szexuális szokásairól. És még egy emlék: az a délután a Dubourg téri ház
    első emeletén.

  • Dufour – javított ki.

  • Akkor legyen Dufour. Tovább soroljam?

Free download pdf