Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

köntörfalaz, mást se mond, csak példabeszédet.



  • Hát maga hogy van? – kérdezte még, némi habozás után.

  • Nem tudom pontosan, hány könyvet írsz majd, de az biztos, hogy túl
    sokat. Fantasztikus novellákat fogsz írni, és olyan verseket, amelyek
    teneked nagyobb örömöt szereznek, mint másoknak. Majd tanítasz, mint az
    apád és még annyian a családban.
    Jólesett, hogy nem firtatta, mi lett a könyvek sorsa: siker vagy bukás.
    Más hangon folytattam:

  • Ami a történelmet illeti... Megint volt egy háború, nagyjából
    ugyanazok harcoltak egymás ellen. Franciaország csakhamar megadta
    magát; Anglia és Amerika újból megvívta a szokásos waterlooi csatát egy
    Hitler nevű német diktátor ellen. 1946 körül ismét föltűnt egy újabb Rosas
    Buenos Airesben, szakasztott a rokonunk. Ötvenötben Córdoba tartomány
    mentett meg bennünket, mint annak idején Entre Ríos. Rossz idők járnak
    mostanában. Oroszország világuralomra tör; Amerika meg húzódozik a
    nagyhatalmi szereptől, fogva tartja egy babona, a demokrácia. Országunk
    napról napra falusiasabb. Falusiasabb és önteltebb, mintha csak
    szemellenzőt viselne. Nem csodálnám, ha maholnap latin helyett guaranit
    tanítanának az iskolában.
    Észrevettem, hogy alig figyel rám. Meg volt illetődve, ösztönös
    félelemmel töltötte el valami, ami lehetetlen, de mégis bizonyos. Én sose
    voltam apa, mégis olyan szeretet támadt bennem ez iránt a szegény fiú
    iránt, mintha vér volna a véremből és hús a húsomból. Megláttam, hogy
    könyvet szorongat a kezében. Megkérdeztem, hogy mi az.

  • Fjodor Dosztojevszkij műve, a Megmételyezettek vagy talán Ördögök

  • válaszolta némi büszkeséggel.

  • Már nemigen emlékszem rá. Jó könyv?

Free download pdf