Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

Alig mondtam ki, máris megéreztem, hogy szentségtörő kérdést tettem
föl.



  • Az orosz mester – darálta – mindenki másnál mélyebbre hatolt a szláv
    lélek rejtelmeibe.
    Ahogy hallgattam a szavalását, úgy láttam, hogy megnyugodott egy
    kicsit.
    Kérdeztem, hogy még mi mást olvasott a mestertől.
    Két-három könyvet említett, köztük A hasonmást.
    Kérdeztem, hogy olvasás közben jól meg tudja-e különböztetni a
    szereplőket, mint Joseph Conradnál, és hogy a szerző egész életművét át
    akarja-e tanulmányozni.

  • Hát, azt azért nem... – válaszolta kissé meghökkenve.
    Kérdeztem, hogy mit ír, és azt mondta, egy versesköteten dolgozik, az
    lesz a címe, hogy Vörös himnuszok. De arra is gondolt, hogy Vörös
    ritmusok.

  • Miért ne? – mondtam neki. – Egész jó elődökkel dicsekedhetsz. Ott
    van Rubén Darío és a kék vers, meg Verlaine és a szürke dal.
    Ügyet se vetett rám; kifejtette, hogy az ő könyve az emberi testvériséget
    fogja megénekelni. Napjaink költője nem fordíthat hátat korának.
    Elgondolkodtam, és megkérdeztem, hogy csakugyan testvérének érez-e
    mindenkit. Teszem azt, minden temetkezési vállalkozót, minden postást,
    minden búvárt, mindenkit, aki a páros oldalon lakik, minden afóniást
    satöbbi. Azt mondta, hogy könyve az elnyomottak és nyomorgók nagy
    tömegeiről szól.

  • A te szegény, elnyomott tömegeid – válaszoltam –, ezek csak üres
    szavak. Csak az egyén létezik, ha egyáltalán létezik valaki. Tegnapi ember

Free download pdf