Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

  • Ha én Sigurd vagyok – feleltem –, te Brünhilda leszel.
    A séta elhúzódott.

  • Ismered a mondát? – kérdeztem tőle.

  • Hát persze – felelte. – A tragikus históriát, amelyet a németek
    tönkretettek a kései Nibelung-énekükkel.
    Nem akartam vitatkozni, és azt mondtam neki:

  • Brünhilda, úgy sétálsz, mintha azt szeretnéd, hogy egy kard feküdjön
    köztünk az ágyban.
    Hirtelen a fogadó elé értünk. Nem lepett meg, hogy mint a másikat, ezt
    is Northern Inn-nek hívják.
    A lépcső tetejéről Ulrica odakiáltott nekem:

  • Igazán hallottad a farkast? Már nincsenek farkasok Angliában. Siess!
    Amikor felmentem az emeletre, láttam, hogy a falakat, William Morris
    stílusában, mélyvörös színű, egymásba fonódó gyümölcsökkel és
    madarakkal díszített tapéta borítja. Ulrica lépett be elsőnek. A sötét szoba
    alacsony, nyeregtetős helyiség volt. A várva várt ágy megkettőződött egy
    homályos tükörben, a fényezett mahagóni pedig a Szentírás tükrére
    emlékeztetett. Ulrica már levetkőzött. Az igazi nevemen hívott, Javiert
    mondott. Láttam, hogy sűrűbben esik a hó. És már nem voltak se bútorok,
    se tükrök. És nem volt kard sem közöttünk. Mint a homok, úgy pergett az
    idő. Évszázados módon folyt a szerelem a sötétben, és én először és utoljára
    tettem magamévá Ulrica tükörképét.


Nagy Mátyás fordítása
Free download pdf