Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1
Azt hiszem, ekkor szólt közbe Fermín:


  • Ferri a digókat képviseli – mondta, és fölnevetett.
    Don Alejandro szigorúan ránézett, és kimérten azt felelte:

  • Ferri úr a bevándorlókat képviseli, akiknek munkája föllendíti az
    országot.
    Fermín Eguren ki nem állhatott engem. Sok mindenre büszke volt: arra,
    hogy uruguayi, hogy kreol, hogy minden nő vonzónak találja, hogy drága
    szabónál dolgoztat, és – ezt aztán sose fogom megérteni – arra, hogy baszk
    származású; pedig ez a népség kiszorult a történelemből, és mást se csinált,
    csak tehenet fejt.
    Egy egészen köznapi eset végleg megrontotta a viszonyunkat. Az egyik
    ülés után Eguren azt javasolta, hogy menjünk el a Junín utcába. Nem
    csábított a dolog, de belementem, nem akartam, hogy rajtam köszörülje a
    nyelvét. Fernández Irala is velünk jött. Éppen kifelé tartottunk a bordélyból,
    amikor egy tagbaszakadt emberrel találtuk szembe magunkat. Eguren egy
    kicsit részeg lehetett, mert taszított rajta egyet. Akkor az ember elállta az
    utunkat, és így szólt:

  • Innen ugyan ki nem megy senki, hacsak ezzel a késsel szembe nem
    néz.
    Emlékszem, hogy csillant meg az acél a kapualj homályában. Eguren
    rémülten visszahőkölt. Én is megszeppentem, de dühömben meg is
    feledkeztem a riadalmamról. Odakaptam a korcomhoz, mintha fegyver után
    nyúlnék, és ráripakodtam:

  • Majd odakint az utcán számolunk.
    Az ismeretlen megjuhászodott, és mindjárt alább adta:

  • Ez igen, ilyen az igazi férfiember. Csak próbára akartam tenni
    magukat, barátom.

Free download pdf