Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

Airest szerette volna, mert, mint oly sok uruguayi, nem volt Artigas
párthíve, de végül is úgy határozott, hogy hazájában ül össze a
Kongresszus. Furcsa módon szinte varázslatos pontossággal betartották a
kitűzött határidőt.
Eleinte felvettük nem is megvetendő képviselői napidíjunkat, de
mindannyiunkban úgy lobogott a buzgalom, hogy Fernández Irala, aki
éppolyan szegény volt, mint jómagam, lemondott az illetményéről, és
valamennyien követtük a példáját. Üdvös lépésnek bizonyult, mert ennek
köszönhettük, hogy a búza elvált a konkolytól: kevesebb lett a képviselő,
csak mi maradtunk, a leghívebbek. Csak a titkárnői tisztséggel járt fizetés:
ugyanis Nora Erfjordnak nem volt más megélhetése, és rendkívül fárasztó
munkát végzett. Nem csekélység egy egész földet behálózó egyesület
megszervezése. Jöttek-mentek ám a levelek meg a táviratok. Csatlakoztak
Peruból, Dániából, még Hindosztánból is. Egy bolíviai azzal jelentkezett,
hogy hazájának nincs semmilyen kijárása a tengerhez, és az első napirendi
pontok közt kell megvitatni ezt a sajnálatos körülményt.
Twirl, ez az eszes ember megjegyezte, hogy valami bölcseleti jellegű
problémát is fölvet a Kongresszus. Ha azt akarjuk, hogy minden ember
képviselve legyen a gyűlésünkön, ez annyit jelent, hogy meghatározzuk a
platóni archetípusok pontos számát, márpedig ez a talány évszázadokon át
foglalkoztatta a tanácstalan gondolkodókat. Hogy mást ne mondjon –
javasolta –, don Alejandro Glencoe a földbirtokosokat képviselhetné, de
ugyanúgy az uruguayiakat is, meg a nagy előfutárokat is, meg a vörös
szakállú embereket is, meg mindazokat, akik karosszékben ülnek. Nora
Erfjord norvég. Akkor a titkárnőket fogja képviselni, vagy a norvég
lányokat, vagy egyszerűen minden csinos nőt? Vajon elég lesz egyetlen
mérnök, hogy minden mérnököt képviseljen, még az új-zélandiakat is?