Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

vagyok; nem hagytam meg a címemet, nem akartam szorongva leveleket
várni.
Megfigyeltem, hogy az utazások közül mindig haza érkezik meg
leghamarabb az ember, de az Atlanti-óceánon én nagyon hosszúnak
találtam ezt az emlékkel és aggodalommal teli átkelést. Semmi se fájt úgy,
mint az a gondolat, hogy nemcsak én élem majd a magam életét, hanem
Beatrix is a magáét, percről percre és éjszakáról éjszakára. Írtam egy
hosszú, többoldalas levelet, de összetéptem, amikor kikötöttünk
Montevideóban. Csütörtök volt, amikor hazaértem; Irala már ott várt a
kikötőben. Visszaköltöztem a régi lakásomba, a Chile utcába; aznap és még
másnap is csak beszélgettünk, sétálgattunk. Újra föl akartam fedezni
magamnak Buenos Airest. Örömmel értesültem róla, hogy Fermín Eguren
még mindig Párizsban van; hamarabb jöttem vissza, mint ő, ez majd enyhíti
némileg a hosszas távollétemet.
Irala csüggedt volt. Fermín roppant összegeket tékozolt el Európában,
többször is utasítást kapott, hogy azonnal térjen haza, de ő ügyet se vetett
rá. Előre látható volt. Más hírek jobban nyugtalanítottak; Irala és Cruz hiába
tiltakozott, Twirl az ifjabb Pliniusra hivatkozott, aki szerint nincs olyan
rossz könyv, amiben ne volna valami jó, és azt javasolta, hogy válogatás
nélkül vásároljanak össze egész évfolyamokat a La Prensából, háromezer-
négyszáz példányt a Don Quijote különböző formátumú kiadásaiból,
vegyék meg Balmes levelezését, vegyenek egyetemi szakdolgozatokat,
számlákat, tájékoztatókat és színházi műsorfüzeteket. Minden, ami van,
dokumentum, jelentette ki. Nierenstein is támogatta; don Alejandro „három
zajos szombat múltán” elfogadta a javaslatot. Nora Erfjord lemondott a
titkári tisztéről; egy új tag, Karlinski lett az utóda, aki Twirl bábja volt.
Most ott halmozódnak egymásra a hatalmas csomagok, cédularendszer és