Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

Így is történt, s egy pillanat múlva már a földes utcán találtam magam.
Holdfényes éjszaka volt. Csendőr őrmester őrködött a vályogfalnál
puskával, föltűzött szuronnyal. Elnevette magát, és azt mondta:



  • Na, úgy látom, te is a kakasokkal kelsz.
    Válaszolhattam valamit, de már ügyet sem vetett rám. A falról egy
    ember csüggeszkedett alá hirtelen. Az őrmester nyomban beledöfte a
    szuronyát. Az ember a földre esett, s ott maradt a hátán fekve; nyögött,
    bugyogott a vére. Eszembe jutott a kutya. Az őrmester, hogy végezzen vele,
    még egyszer a férfiba döfte a bajonettet. S valami öröm érződött a
    hangjában, mikor azt mondta:

  • Látod, mire mentél a pufogtatással, Moreira?
    Mindenfelől összefutottak az egyenruhások, akik már előbb körülvették
    a házat, s nyomukban a szomszédok is előmerészkedtek. Andrés Chirinónak
    erőlködnie kellett, hogy kirántsa a fegyvert. Mindenki kezet akart szorítani
    vele. Rufino nevetve mondta a halottra:

  • Na, ez a koma se döfköd többé!
    Én csoportról csoportra járva meséltem az embereknek, amit láttam.
    Egyszerre nagy fáradtságot éreztem; mintha lázam is lett volna. Kibújtam a
    kíváncsiak gyűrűjéből, megkerestem Rufinót, és hazamentünk. Lóháton ért
    bennünket a hajnal fehér fénye. Nem egyszerűen fáradt voltam; teljesen
    elkábítottak e hirtelen rám szakadt dolgok.”

  • Annak az éjszakának nagy zuhataga – mondta apám.
    A másik bólintott:

  • Úgy van. Néhány röpke óra leforgása alatt megismertem a szerelmet,
    és szembenéztem a halállal. Minden ember megismerkedik előbb-utóbb
    mindennel, vagy legalábbis azzal, amit megismernie adatott, én azonban

Free download pdf