Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

A tükör és a maszk


A clontarfi csata után, melyben porig aláztatott a norvég, a nagy király
beszélt a költővel, és ezt mondta neki:



  • A legfényesebb hőstett is elveszíti ragyogását, ha szavak pénzére nem
    váltják. Azt akarom, hogy megénekeld győzelmemet és dicsőségemet. Én
    leszek Aeneas; te pedig Vergiliusom leszel. Képesnek tartod magad rá, hogy
    véghezvidd e vállalkozást, mely mindkettőnket halhatatlanná tesz?

  • Igen, király – mondta a költő. – Ollan vagyok. Tizenkét télen át
    tanultam a metrika tudományát. Emlékezetből tudom mind a
    háromszázhatvan fabulát, amely az igazi költészet alapja. Ulster és Munster
    dalfüzéreit maguktól zengik hárfám húrjai. A törvények felhatalmaznak rá,
    hogy bőkezűen ontsam a nyelv legősibb hangjait s a legösszetettebb
    képeket. Elsajátítottam a titkosírást, amely megvédi művészetünket a
    tolakvó, vizsla szemektől. Ünnepi versbe foglalok szerelmet, marhalopást,
    hajóutat, háborút. Ismerem Írország valamennyi királyi családjának
    mitológiai eredetét. Értek a füvekhez, a csillagjósláshoz, a matematikához
    és a kánoni joghoz. Nyilvános versenyben győztem le vetélytársaimat.
    Betörtem magam a szatíraírásra is, melytől különben viszketegséget, sőt
    leprát is kaphat az ember. Tudok bánni a karddal is, amint a csatában
    bebizonyítottam. Csak egyvalamire vagyok kevés: hogy megköszönjem
    mindazt a kegyet, melyet rám pazarolsz.
    A király, akit hamar elfárasztott a sok és felesleges beszéd,
    megenyhülve mondta a költőnek:

Free download pdf