Undr
Előre kell bocsátanom az olvasónak, hogy az itt következő néhány oldalt
hiába is keresné Brémai Ádám 1615-ös Libellusában; Brémai Ádám, mint
tudjuk, a 11. században született és halt meg. Lappenberg az oxfordi
Bodley-könyvtár egyik kéziratában akadt rá e sorokra, s az előbbi
körülményeket figyelembe véve, utólagos betoldásnak ítélte, de azért
érdekesnek találta és közzétette őket Analecta Germanica című
kiadványában (Lipcse, 1894). Egy argentin könyvbarát vélekedése persze
nem sokat nyom a latban; a kedves olvasó ítélje meg tetszése szerint a
történetemet. Nem szóról szóra fordítottam spanyolra, de a szöveg
hitelesnek tekinthető.
Brémai Ádám ezt írja:
„...Az Öböl túlsó partján elterülő puszta szomszédságában, túl a földeken,
melyeken a vadló tenyészik, az urnok népe a leginkább említésre méltó. A
kereskedők ködös vagy mesébe illő hírei, a találomra megadott útirányok és
a fosztogató nomádok miatt sohasem sikerült eljutnom e néphez.
Tudomásom van azonban róla, hogy szegényes és elszórtan fekvő falvaik a
Visztula alsó folyásánál találhatók. Az urnok, a svédektől eltérően, igazi
Jézus-hitet vallanak, amelyet nem szennyez azoknak az arianizmusa és
véres démonkultusza, akiktől az angol és egyéb északi királyi famíliák
származtatják családjukat. Pásztorok, csónakosok, varázslók,
fegyverkovácsok és fonalkészítők. A kíméletlen háborúk miatt alig-alig