Azután még hozzáfűzte, mintha csak hangosan gondolkozna:- Talán arra voltam hiú, hogy nem vagyok bosszúálló. Amint látja, nem
hagyta cserben a haditerve. - Haditerv, ez a helyes kifejezés – válaszolta Einarsson –, de nem
bánom, amit tettem. Kiteszek magamért, hogy szégyent ne hozzak a
tanintézetünkre. Különben úgyis mindenképp elmentem volna Wisconsinba. - Ön az én első vikingem – mondta Winthrop, és mélyen a szemébe
nézett. - Ez is csak romantikus babona. Attól, hogy skandináv valaki, még nem
biztos, hogy vikingszármazék. Atyáim az evangélikus egyház derék
lelkipásztorai voltak; a 10. század elején pedig meglehet, hogy Thor derék
papjai voltak az őseim. Tudtommal nem volt tengerész a családomban. - Az enyémben sok volt – felelte Winthrop. – De azért nincs olyan nagy
különbség köztünk. Közös vétek fűz össze bennünket: a hiúság. Ön azért
látogatott meg, hogy eldicsekedjen a leleményes haditervével; én azért
támogattam, hogy elmondhassam: becsületes ember vagyok. - Más dolog fűz össze bennünket – válaszolt Einarsson. – Az
állampolgárságunk. Amerikai illetőségű vagyok. Itt élem az életemet, nem a
thulei végeken. De bizonyára az a véleménye, hogy az útlevél nem
változtatja meg az ember jellemét.
Kezet fogtak, és elbúcsúztak egymástól.
Benyhe János fordítása