úgy érzem, hogy a toldozás-foldozás nem nagyon javít, és nem is ront a
piszkozataimon. Ez persze bűnnek számít századunk egyik fő irányzatával
- a túlírás hiúságával – szemben, ami Joyce-ot arra késztette, hogy a Work
in Progress hangzatos címmel adjon ki szertelen töredékeket. Gondolom,
már megírtam a legjobb munkáimat. Ez békés elégedettséggel és
nyugalommal tölt el. Mégsem érzem, hogy mindent megírtam volna.
Bizonyos módon most közelebb van hozzám a ifjúság, mint amikor fiatal
voltam. Már nem érzem elérhetetlennek a boldogságot; egy alkalommal,
régen, annak hittem. Most tudom, hogy bármely pillanatban beköszönthet,
csak nem szabad keresni. A kudarc és a hírnév lényegtelen, sosem
foglalkozom velük. Most a békét keresem, a gondolkodás és a barátság
örömét, és azt az érzést – bár ez talán túl nagyravágyóan hangzik –, hogy
szeretek és szeretnek.
Norman Thomas Di Giovanni közreműködésével