10
11
12
13
14
Madame Henri Bachelier említi még a Szalézi Szent Ferenc-féle
Introduction à la vie dévote Quevedo készítette szó szerinti
fordításának szó szerinti fordítását. Pierre Ménard könyvtárában
semmi nyoma sincs ilyen munkának. Barátunk félreértett tréfájáról
lehet szó.
Mellékesen szerettem volna felvázolni Pierre Ménard arcképét. De
hogyan merhetnék versenyre kelni azokkal az aranylapokkal,
amelyeket, úgy hallom, Bacourt bárónő készít, vagy Carolus Hourcade
finom és pontos ceruzájával?
Emlékszem kockás irkáira, fekete törléseire, furcsa nyomdai jeleire és
rovarbetűire. Szeretett alkonyatkor kisétálni Nîmes külvárosaiba;
rendszerint irkát vitt magával, és vidám tüzet gyújtott vele.
Jaj, Herbert Quain és a tudomány, jaj, egy 1897-es könyv 215. oldala.
Platónnál Az államférfi egyik beszélgetőtársa már leírt egy hasonló
regressust: azt, amelyben a Föld Szülte, avagy Autochton Lények a
kozmosz ellentétes irányú forgásakor az öregségből az érett korba
jutottak, az érett korból a gyerekkorba, a gyerekkorból pedig eltűntek a
semmibe. Theopomposz is említ a Philippikában bizonyos északi
gyümölcsöket, amelyek attól erednek, aki elfogyasztja őket, ami
ugyancsak visszafelé haladó folyamat... Sokkal érdekesebb elképzelni
az Idő megfordítását: azt az állapotot, amelyben emlékeznénk a jövőre,
és nem vennénk tudomást vagy épp csak sejtésünk volna a múltról.
Lásd a Pokol X. énekében a 97–102. sorokat, ahol összehasonlíttatik a
prófétai látomás a távollátással.
Az eredeti kéziratban se számjegyek, se nagybetűk nincsenek. Az
írásjelek a vesszőre és a pontra korlátozódnak. E két írásjel, továbbá a
