nem vagy más, csak egy féreg, csak halvány visszfénye az én
teljességemnek, vagyis az én következményem vagy, nem pedig
önmagad oka. Mégis úgy viselkedsz, mintha én nem tudnék nélküled
létezni, nem pedig te énnélkülem.
Szemét eltakarta tenyerével, rögtön sötét lett. Fölemelkedtem a
térdelésből, mert nem láttam semmit, nem tudtam tovább szedegetni
a papírlapokat. Csak egy kis idő után nyertem vissza látásomat,
vagyis akkor, amikor rövid töprengés után levette tenyerét a
szeméről, s újra világos lett.
- Miért kell egy magasabb rendű lénynek egy alacsonyabb rendűt
szolgálnia? Ez titok a számomra. És ellentétes a hierarchia
alapelvével, amely az univerzum legfontosabb alapelve. A mi
viszonyunk az egyetlen kivétel e tekintetben. Ha vitatni merném a
Mindenható ítéleteit, azt mondanám, hogy csak az ő nem tudni,
milyen perverziója vezethetett ehhez az elfajuláshoz. Hűségesen
szolgáltalak, pedig fölötted állok. Igyekeztem teljesíteni szeszélyeidet,
pedig többnyire még hozzád is méltatlanok voltak, rólam már nem is
szólva. Megvalósítottam terveidet és álmaidat, pedig előre tudtam,
hogy szerencsétlenségen, ostobaságon és rondaságon kívül semmi
más nem következik belőlük. Olyan eszközöket bocsátottam
rendelkezésedre, amelyek többet értek, mint a te céljaid. És mindezt
csak azért, mert a szolgád vagyok.
Fölállt, fejével átütötte a plafont. Föntről, a tető fölül, a felhők fölül
hallottam a hangját. - Elegem van ebből a megaláztatásból, elmegyek innen, mert ez
nem az én helyem, oda, ahova tartozom. Nevezd ezt az angyalok
lázadásának, de ne merészeld ahhoz az első lázadáshoz hasonlítani!
Akkor egy magasabb erő lázadt föl a legmagasabb erő ellen, most
viszont csupán arról van szó, hogy ez a magasabb erő nem bírja
elviselni, hogy a legalacsonyabbat szolgálja.
S ezzel eltűnt.
Komótosan kimentem a konyhába, főztem egy kemény tojást.
Megettem. Fogtam az újságot, átnéztem benne az apróhirdetéseket,
majd félretettem. Ásítottam egyet-kettőt. Végül az ablakhoz mentem.
Nem tévedtem, ott állt az utca túloldalán, és az ablakomat nézte.
Ledőltem hát a kanapéra, hogy szundítok egyet addig, míg vissza
nem tér, akkor úgyis kezdődik minden elölről. Nem először hagyott
el örökre az én Őrangyalom, az én Démonom.
Tulajdonképpen sajnálom őt. Nem szívesen lennék a bőrében.
Szenyán Erzsébet fordítása