Gondoltam, végre valami érdekes, mondhatni, extra.
- Miben lehetek szolgálatára?
- Nem kiabálna egy „Éljen!”-t?
- Kinek?
- Nekem.
- De hiszen maga él.
- Ennyivel nem érem be. Azt szeretném, ha valaki kívánná is
nekem, hogy éljek. Annyian kiabálták hosszú éveken át, az „Éljen!”-t,
hogy nagyon rászoktam. Már nem bírom ki nélküle.
Nyilvánvaló volt, hogy már nem bírja tovább, hisz a leleplezés
kockázatát is vállalta érte. Elvégre simán lebuktathatnám. - Nem kiabálok „Éljen!”-t.
Térdre esett előttem. - Csak egyszer, könyörgök!
- Kizárt dolog.
- Miért? Gyűlöli tán a diktatúrákat?
- Nem. Nem foglalkozom politikával.
- Akkor miért nem?
- Legyen az én titkom.
Kiléptem az utcára. Nagyon elégedett voltam önmagammal.
Természetesen nem buktatom le. Csak bujkáljon, gyötrődjön minél
tovább. Elfelejtettem mondani, hogy szadista vagyok. Normális
ember nem jár panoptikumba.
Fejér Irén fordítása