19
Tapasztalat
Valamikor szerettem a balkonon üldögélni és figyelni az életet.
Érdekeltek az élet dolgai.
Egyszer aztán észrevettem egy járókelőt, aki sántított az egyik
lábára. Előfordul.
Egy óra múlva látom, jön visszafelé. Még mindig sántított, de
ezúttal a bal lábára, pedig előbb még a jobb lábára sántított. Ez
ritkábban fordul elő.
Amikor aztán harmadszor is elment a balkonom alatt, megint csak
a jobb lábára sántítva, csodálkozni kezdtem.
Ám amikor visszafelé jövet újfent a bal lábára sántított, nem
bírtam tovább. Kiszaladtam az utcára, utolértem az illetőt, s
udvariasan megkérdeztem:
- Elnézést, ne vegye tolakodásnak, de figyelem magát, és valamit
nem értek. Miért van az, hogy egyszer a jobb, másszor a bal lábára
sántít?
— Én? Lehetetlen! - De hiszen láttam.
— Engem látott?
— Hisz van szemem.
— Mikor látott engem?
— Legutóbb vagy egy félórája.
— És erre mentem?
— Arra... — és abba az irányba mutattam, ahonnan jött.
— Megvagy! — kiáltott föl, és sietve elbicegett visszafelé.
Álldogáltam egy ideig az utcán, az élet rejtelmein morfondírozva.
Már épp a kapu felé indultam, amikor föltűnt a sánta abból az
irányból, ahova elsietett, de most a jobb lábára bicegett. Igen,
egyértelműen a jobbra, megint nem a balra. Elment mellettem,
mintha nem is látna, mintha nem ismerne, mintha az előbb nem is
beszélgettünk volna.
Ez már nekem is sok volt. Odaugrottam a sántához, elkaptam a
karját. - Na nem! Most aztán nem csúszik ki a markomból! Miért biceg
megint a jobb lábára, egyáltalán, mit jelentsen ez az egész?! - Engedjen el, mert rendőrt hívok!
É