38
Az élet rejtélye
Eljött hozzám a haverom, és — amint az már az életben lenni szokott
— leültünk egy teli üveg mellé, amely üveg egy idő múlva megszűnt
teli üveg lenni.
— Az élet nagy rejtély — mondta a haverom. — Tessék, itt van
például ez az üveg. Ki tudja, hogy most félig üres vagy félig tele van?
- Talán ez is, az is — vetettem föl.
Hát pont ez a rejtély lényege. Minden viszonylagos, mert minden
csak nézőpont kérdése. Semmiről sem lehet kategorikus
véleményünk.
Mi lenne, ha kiinnánk, hogy ne legyen kétségünk? - Kiihatjuk, de a viszonylagosság megmarad. Mit ér, hogy az üveg
üres lesz, ha előtte tele volt? Volt, de nem lesz, lesz, de nem volt. Az
idő is relatív fogalom.
Megkínáltam cigarettával abban a reményben, hogy megfeledkezik
az élet rejtélyéről. Elvett egy szál cigit, de nem gyújtott rá azonnal,
hanem ujjai közt tartva merengve nézte.
— Mit ér, ha rágyújtok?... Ég egy darabig‚ ég, aztán kialszik.
Végül csak rágyújtott, minthogy mindig csak az én cigarettámat
szívta. És csak az én vodkámat itta. Valószínűleg úgy gondolta, hogy
mindegy, ki fizet. Nem vehettem rossz néven tőle, hiszen filozófiai
nézőpontból szemlélve igaza volt. - Hát nem megmondtam? – szólt, amikor elszívta a cigarettámat.
- Kialudt. Elhamvadt, hamu lett, semmi más... Akár a lét. Van másik
cigid?
Volt, adtam. Múlt az idő. „Mint az élet” – mondta volna a haverom,
ha nem épp a szekrényemben keresgélt volna valamit. Egyedül ültem
az üveggel, amely már egyértelműen üres volt. Szerettem volna
rágyújtani, de már nem volt cigarettám. - Ez megfelelne – mondta a haverom a tükör elé állva az én
felöltőmben. – Csak egy kicsit szűk. Nincs másik? - Csak ez az egy van.
- Kár. Akkor elviszem ezt. Csak a gombokat kell lecserélned.
- Minek?
- Jobban szeretem a drapp színű gombot.
- Hát nem mindegy, hogy drapp vagy másmilyen...
É