45
Véleményem szerint
A fejlődés útját járván az emberiség a természet minden titkát
megfejtette. Minden kérdésre tudja a választ, és boldogság uralkodik
a földön mindenütt. Majdnem mindenütt, mert egy kérdésre még
most sincs válasz.
A kérdés így hangzik: ha körülrajzolunk egy tyúkot, mondjuk,
krétával, vajon miért nem lép ki a körből, miért nem hágja át a
vonalat?
Ó, nem nagy kérdés ez, korábban senki sem törte a fejét ilyesmin.
De most, hogy kifogytunk a kérdésekből, ez lett a legfontosabb –
pontosan azért, mert nem maradt más kérdés. Érdekes jelenség, a
parasztok időtlen idők óta ismerik, már akkor tudtak róla, amikor a
tudósok még ügyet sem vetettek rá.
Most tehát szorgos munkához láttak a tudósok, mert más dolguk
nem volt. Próbálták így meg úgy, aztán emígy és amúgy, de
mindmáig eredmény nélkül.
De hát mire való a tudás hatalma? Kísérletekkel és elméletekkel
nem jutottak el a rejtély megoldásáig, elhatározták hát, hogy a
legrövidebb utat választják: megtanítják a tyúkot emberi nyelven
beszélni, hadd mondja meg ő maga.
Egy tyúkot megtanítani beszélni — manapság ez nem komoly
feladat a tudomány számára. Összefogtak a zoológusok és a
nyelvészek, a tyúk pedig nemsokára folyékonyan beszélt néhány
nyelvet, igaz, még egy kicsit tyúkos kiejtéssel. Megkérdezték tőle, mi
a véleménye a politikáról, az irodalomról, a művészetekről, és ő
mindenre bátran felelgetett, fönntartva magának a szabad
véleményalkotás jogát, ami egyébként mindenkinek csak hasznára
vált. A kísérletek tehát kielégítőek voltak, de az eredeti kérdést csak
egy sajtókonferencián tették föl neki, amit műholdak segítségével
világszerte közvetítettek.
Elérkezett a nap, amikor a tyúkot odaültették a mikrofonok elé, és
a bizottság elnöke föltette a kérdést:
- Tyúk asszony, kérem, árulja el nekünk, ha krétával
körülrajzolják, miért nem lépi át a körvonalat?
A tyúk jobbra, majd balra fordította a fejét, mozdulatlan, kerek
szemével, majd így válaszolt:
Ő