létesítenie a szakadár régiók vezetőivel, hogy tárgyalásokat folytasson az alkotmányos
változásokról, beleértve a hatalom decentralizálását annak érdekében, hogy az ország keleti
része bizonyos fokú autonómiát kapjon az újraegyesített Ukrajnában. Azonban évek teltek el, és
Kijev nem volt hajlandó eleget tenni kötelezettségeinek és párbeszédet kezdeményezni a helyi
vezetőkkel.
Ahelyett, hogy a minszki megállapodásban előírt szerepének eleget tett volna, Ukrajna a
teljes megállapodás újratárgyalására törekedett, miközben megváltoztatta a helyszíni
realitásokat - újjáépítette katonai erejét, mozgósította a nyugati hatalmak támogatását, és
fokozta az Oroszország elleni szankciókat.
Washington folyamatosan jelezte, hogy támogatja Kijevnek a szerződés felmondására irányuló
erőfeszítéseit, míg Nyugat-Európa nem volt hajlandó nyomást gyakorolni Ukrajnára, hogy
törekedjen a megállapodás feltételeinek végrehajtására. Washington folyamatos hivatkozása
Ukrajnára mint "szövetségesre" és a NATO-tagság ígérete kétségtelenül azt a várakozást
keltette Kijevben, hogy az Egyesült Államok támogatja a minszki megállapodás elvetésére
irányuló törekvését és potenciálisan még akkor is, ha megpróbálja erőszakkal megoldani a
konfliktust.
Az ukrán csapatok közelmúltbeli mozgósítása a Donbasszal való érintkezési vonal felé a cél az
volt, hogy az Oroszországra gyakorolt nyomás csúcspontja legyen a rendezés újratárgyalása
érdekében a Kijev számára kedvezőbb feltételek mentén. A határ mentén történő orosz katonai
felvonulás azonban Kijev egész stratégiáját tönkretette. Moszkva egyértelműen jelezte, hogy
minden áron fenntartja vörös vonalait, azon egyszerű oknál fogva, hogy a NATO folyamatos
terjeszkedését egzisztenciális fenyegetésnek tekinti.
Mivel a G7-országok nem hajlandóak háborút indítani Oroszország ellen, azóta inkább
megerősítették, hogy a minszki megállapodás az egyetlen megoldás a konfliktusra. A
paktum újratárgyalásának lehetősége nélkül Ukrajna válaszút elé került.
A Donbassz elleni támadás szinte biztosan vereséget eredményezne, és akár Ukrajna mint
állam megsemmisüléséhez is vezethetne, míg a minszki megállapodás tiszteletben tartása
kiszolgáltatottá tenné az ország elnökét, Volodimir Zelenszkijt a szélsőjobboldali
nacionalistáknak, akik egy újabb állítólagos "demokratikus forradalom" során megdönthetnék őt.
Zelenszkij nehéz helyzetben van, mivel valódi nyereség nélkül kényszerül visszavonulni, és a
kétségbeesett idők gyakran kétségbeesett intézkedéseket követelnek. Azzal, hogy az USA
világossá teszi, hogy nem fogja megvédeni Ukrajnát, elriasztja Kijevet és a jobboldali
milíciákat attól, hogy meggondolatlan akciókat hajtsanak végre.
Továbbá azt is jelzi Moszkvának, hogy Washington elkötelezett a de-eszkaláció mellett és
Oroszországnak nem kell egyoldalú lépéseket tennie a konfliktus megoldása érdekében.
Mit fog Oroszország tenni? Visszatérve a revizionizmus kontra status quo vitára
Mi fog történni most, hogy Washington visszavonja stratégiai kétértelműségét azzal, hogy
világossá teszi, az USA nem fogja megvédeni Ukrajnát? Oroszország lerohanja vagy de-
eszkalálja a helyzetet?
A revizionista hatalmat úgy határozzák meg, mint amelyik a jelenlegi körülmények
megváltoztatására törekszik, hogy kedvezőbb erőviszonyokat érjen el, míg a status quo hatalom
célja, hogy megőrizze meglévő pozícióját a régi konfliktusokat újra megnyitni kívánó revizionisták
kihívásaival szemben.
A nyugati politikai és médiaosztály által terjesztett narratíva, miszerint Oroszország revizionista
hatalom, azt sugallja, hogy az USA biztonsági garanciája nélkül Oroszország szabadon
meghódíthatja Ukrajnát és "visszaállíthatja a szovjet birodalmat". Ez azonban megkérdőjeleződik,
ha az USA jelzései, miszerint nem nyújt többé biztonsági garanciákat, azt eredményezik, hogy