Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

s hogy kutató elméje előtt minden kiviláglott,
köztudomásra hozott mindent: köribé gyülekeztek,
némán ámultak szavain, s ő elmagyarázta,
hogy s mint lett a világ, mi a természet, mi a titka,
és mi az isten, a hó honnan lett, honnan a villám,
és Jupiter dörög-é, vagy a szél hasogatja a felhőt,
földrengést mi okoz, mi vezérli a csillagok útját,
s mind, ami még rejtett; ő tiltott húst legelőször
emberi asztaltól, s ő volt, aki szólt is először
erről, bölcs szóval, de kevés hívőre találva:
"Testeteket ne silányítsátok, földi halandók,
tiltott étkekkel! Hisz van gabonátok, az ágon
függnek a dús almák, fürtökben duzzad a szőlő;
édes fű is akad jó sok, mit főzni puhára
tudtok tűzlángon; nincs tiltva a tej sem előlünk,
és nem a thymusi jószagokat lehelő gyönyörű méz;
gazdagon oszt szelid étket a föld, már szinte pazarlón;
vér és öldökölés nélkül nyújt jó lakomákat.
Húsra az állatok éheznek, s közülük sem az összes:
mert a lovak, juhok és marhák mind csak füvet esznek.
Csak miknek természete vad, vérengzeni vágyó:
örmény tigrisek és a haragfűtötte oroszlán,
farkasok és medvék, csak ilyen vadak élnek a vérrel.
Jaj, be gonosz bűn is bensőbe borítani bensőt,
és a mohó testet testtel táplálni kövérré!
S élni az élőnek más élő élete árán!
Annyi ezer jó közt, mit a jó anya nektek, a föld hoz,
más nem öröm, mint vad foggal hasogatni a húsba
rettenetes sebeket? Cyclopsok párjai vagytok?
Hát te mohó, vétkes hasadat teletölteni pusztán
úgy akarod s tudod is, hogy mást beleölsz a hasadba?
Tudd meg, az elmúlt kor, melynek mi arany nevet adtunk,
fák termésével volt boldog, földi füvekkel,
s nem mocskolt kifolyó vérrel soha emberi ajkat.
Biztonságban szállt azidőtt a madár a magasban,
és nem félénken futosott a mezőkön a kis nyúl;
görbe horogra hiszékenység halakat nem akasztott.
Mind e világ cselnélküli volt, sose félt a csalástól;
mindent béke ölelt. De akadt, ki a húst az oroszlán
szájától irigyelte - akárki! -, haszontalan ember,
és eleven testek súlyát sűllyeszti hasába,
s evvel a bűn útját megnyitja; lehet, hogy először
csak vad vérétől melegült s lett szennyes a fegyver;
(ennyi elég lett volna) mi ránk, fenyegetve, halált hoz,
azt a vadat lehet, úgy vélem, vétektelen ölni;
adni halálnak, igen, de belakmározni bizony nem.
Csakhogy a bűn terjed: s legelőbb, úgy vélik, a disznó
kell hogy meghaljon, mivel ő feltúrja a földet
orrával, s a reményt, mit az év ád, így teszi tönkre;
bacchusi oltáron szenved ki utána a kecske,