Myscelos; ezt kedvelte az ég azidőtt a leginkább.
Őfölibé, mikor épp mély álom nyomta, lehajlott
s szólt az erős Buzogánytartó: "Hagyd messze hazádat,
s leld föl az Aesarnak kavicson zuhogó folyamárját!"
És, ha szavára nem áll, sok iszonyteli bajjal ijeszti.
Illan az álom, az álommal tovatűnik az isten.
Serken, s hallgatagon töprengve sokáig az álmon,
harcol Alemonides hosszan, vívódva magában;
küldi az istenség, de nem engedi útra a törvény,
mert ki hazát kívánna cserélni, halál a jutalma.
Fényarcát a habokba meríti a fennragyogó Nap,
s csillagokat viselő feje jő fel a sűrü nagy Éjnek:
ismét megjelenik, s ugyanarra riasztja az isten,
és, ha szavára nem áll, mégtöbb nagy bajjal ijeszti.
Megriadott, s készült idegenbe kivinni a háza
isteneit. De a városban kélt nyomban a lárma,
s indul a per, hogy törvényt sért; folyván le a pernek
első része, a bűn - tanu nélkül is - ott kiviláglott;
égreemelte kezét-arcát, rút-öltönyü vádlott,
s "Ó, ki tizenkét munkáddal fel az égbe kerültél,
légy", könyörög, "mentőm; hisz e vétkes tettre te vettél."
Régi szokás kavicsot használni, fehér- s feketéket,
ez vádlottat itél, azzal fölmentik a bűntől.
Ekkor is így tettek; meghozva a gyászos itélet,
mindje sötét kavicsot hajitott a kegyetlen edénybe.
Ám - számlálni - a kis köveket mikor ez kivetette,
mindje fehér volt már, noha mind feketült az imént még:
Hercules által az ítélet fordítva fehérré,
oldva Alemonides! S ő Amphitryoniadesnak
hálát ad, s az ion habokon jó széllel elindul,
és lacedaemoni büszke Tarentumot és Sybarist is
már elhagyja a gálya, s a sallentini Neretust,
Thurii öblét is, Nemesét, azután meg Iapyx
rétjeit; és ahogy ott befutotta a parti vidéket,
megleli már Aesar folyamát, hova küldte a végzet,
s nem távol sírt lelt, hol szent föld fedte Crotonnak
csontjait: és a parancsolt bástyát ott magasítja;
és arról, aki ott nyugszik, nevet is nyer a város."
Ennek a helynek hát ez volt biztos hagyományú
híre, miként épült ez a város Itália földjén.
PYTHAGORAS
Élt itt egy Samoson született bölcs férfi, ki önként
elmenekült onnan, gyűlölve a zsarnokuralmat;
ez, noha távol, az ég, képes volt isteneinkhez
szállani elmével, s amiket nem adott meg a szemnek
eddig a természet, meglátta a szíve szemével;