Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

lázadozás látszik, s a belek közt fejre találnak,
és a forum közepén, s hol a házak, a templomok állnak,
mondják, éji kutyák visitoztak, s hallgatag árnyak
lengtek fel meg alá, földrengés rázta a várost.
Csakhogy a csúfos cselt s a jövendő végzetet immár
isteni jós-intés nem győzte le: mennek a szentély
mélybe, kivont tőrrel, mert jobb hely az aljas ölésre
úgy vélik, nem akad, mint éppen a Curia, nékik.
Két kézzel veri szép kebelét szomorú Cytherea,
és el akarja az Aeneadát fellegbe takarni,
mint Atrida elől egykor kiragadta Parist is,
s Aeneas Diomedesnek kardját kikerülte.
Szólt most apja: "Magadban akarsz harcolni, leányom,
szemben a végzettel? Lehetetlen. Lépj be a három
Nővérnek házába akár: ott írva találod
nagy bronz s vas táblák lapján sorsát a világnak,
és az örök, tábláit nem ronthatja le villám,
nem félnek dörgést, sem mást, állnak szakadatlan;
nemzetségednek sorsát örök ércbe bevésve
fölleled ott: magam olvastam, lelkembe is írtam,
s elmondom, te se légy a jövőről értesületlen.
Ő, akiért küzdesz, Cytherea, korát befejezte,
éve letelt, épp annyi, amennyi a földön övé volt.
Istenként föl az égbe kerül, templomban imádják,
s ezt te teszed, s fia, az, ki nevét is majdan örökli,
s hordja a terhét majd, s később, mikor apja ölőin
bosszút áll, minket segitőiül élvez a harcban.
Néki, a győztesnek, Mutinában a vár, a körülvett,
kéri az irgalmát, Pharsalia érzi hatalmát,
Emathiában a vértől ázik utána Philippi,
és a sicul vizeken lehanyatlik a Nagy neve majdan,
és az egyiptomi nő, ki a római hadvezetőnek
asszonya, majd elesik, bármennyire bízik a nászban,
s kész Capitoliumunk fenyegetni canopi igával.
Barbár tájakról, s két tenger partjain élő
sok népről minek is szóljak? Mit a laknivaló föld
őriz, mind az övé lészen, s szolgálja a tenger!
Majd békét ad a földnek, s már polgári jogokra
fordíthatja figyelmét s jó törvényeket alkot,
példával nemesít erkölcsöt, a messze jövőre
gondol előre, a majdszülető unokák idejére,
szent feleségétől született sarjára ezért hát
minden gondjait és a nevét is örökbe ruházza,
és nem előbb, semmint a Pylos-beli vént is eléri
éveivel, nem előbb tér majd csillagnak az égbe.
Addig e lelket tedd, kiragadva leszúrt teteméből,
csillagkévévé: Capitoliumomra tekintsen
Iulius és a forumra örökkön az ég magasából."
Ezt csak alig mondotta, mikor közepén a tanácsnak
már ott állt a kegyes Venus, úgy, hogy más ki se látta,